| Veszek egy százrétü fekete köpenyt, |
| alája furcsa bíborszín ruhát; |
| föléje fekete kalpagot, puhát. |
|
| Mérföldes léptekkel áthaladok |
| a bánatos homályú körútakon |
| s szép elhervadt szeretőm kikutatom. |
|
| Benézek egy vendéglő ablakain: |
| ott ül egy menyasszony, fehér: bánatos |
| és fátyol a lába alatt. Rátapos. |
|
| A sarkon a cirkusz. A ponyvalyukon |
| félszemmel benézek: üres a porond. |
| Csak szörnyü sötétben vonít a bolond. |
|
| A templom, a templom! Betérek oda: |
| a szentély előtt a halál muzsikál |
| s kirothadt szemében egy orgonaszál. |
|
| A templom mögött kis drogéria áll… |
| Itt van volt szeretőm! Egy tükörbe kacag, |
| parfőmöt locsol s száll az orgonaszag. |
|
| Meglát, kirepül a nagy ablakon át. |
| Szétrántom eléje setét köpenyem, |
| a ligetbe viszem ki és megölelem. |
|
|
