| Két emeletnyi magasságban |
| – mert immár ily magasra hágtam – |
| körültekintek a világban. |
|
| Kinézek az ablak üvegjén, |
| a mai én, a bús, kehes vén – |
|
| Tizenöt évig magam lestem, |
| hol fellángolva, hol meg resten… |
| – Mit csinálnak az ifjak Pesten? |
|
| Az ifjak, ők, a friss poéták, |
| hogy szól a sípjukon a hét ág? |
| S mit isznak: bort vagy fanyar téntát? |
|
| És hol alusznak fényes nappal? |
| És mivel élnek: színes habbal, |
| mit rájuk hint egy hímes angyal? |
|
| És kit szeretnek, milyen nőket? |
| És mit: derűs vagy zord időket? |
| S a pénz hogy korbácsolja őket? |
|
| S hol étkeznek az esti szélben? |
| A rongyos zsebből utcaszélen? |
|
| Oda sem néznek pár fityingre? |
| Jut-é keményen vasalt ingre? |
| Vagy mint én hajdan? rongyos mindje? |
|
| S mit álmodnak üres gyomorral? |
| Az éhség szivükben mit forral? |
| S hogy győznek marsot a nagy korral? |
|
| Ó, mért nem jönnek hozzám délre |
| szegény, szerény, csöndes ebédre: |
| ecetbe mártott zöld epére! |
|
| Rossz levéből a rossz világnak |
| hozzája bort is ihatnának, |
| egy-két cigányt is híhatnának. |
|
| Egy-két szavukat hallanám csak! |
| Látnám, hogy mernek, tudnak, bátrak; |
| hogy van valami, amit várnak! |
|
| Mert cudar hangu hallgatás ez! |
| Igy nem bitangol költő, vátesz! |
| Az igaz hang, az más volt, s más lesz! |
|
| Zsebemben rég száraz kenyér volt; |
| az álmokért ez túldús bér volt. |
| S a múlt a könny, s a jövő vér volt. |
|
| De nem néztünk mi rózsamézre, |
| sem kuckón hortyogó zenészre; |
| köptünk s fütyültünk az egészre. |
|
| Nem néztünk utódot, elődöt, |
| szívünk s epénk nem kért belőlök; |
| s epe s szív összecserélődött. |
|
| Nem értem el én így se semmit, |
| halál izéből pár szemernyit, |
| legfeljebb ennyit: semmit, ennyit! |
|
| De ők legalább mondanának |
| valami szépet a halálnak! |
| Vagy gonoszat a földnek s lángnak! |
|
| …Ó, isteni szent fiatalság! |
| Hozzád kiált a bús kihaltság, |
| a jobb reményhez a bús balság: |
|
| a halott is kihull az ágyból, |
| ha földrengéstől bőg a távol… |
| Ezt üzeni egy fáradt költő |
| két emeletnyi magasságból! |
|
|
