| A jó vidékre gondolok én sokszor |
| ó, szép, öreg, vidéki városok! |
| Kaszinó-élet, kártyás délutánok! |
| Kövér asszonyok! Pénzes gyárosok! |
|
| Tágas terek, kiugró kávéházak, |
| kis cukrászbolt a piac közepén. |
| S a torták közt a kis cukrászkisasszony, |
| kezét hányszor csókoltam össze én! |
|
| S a karcsú, lakkos főispáni hintó, |
| s a trapperek nyomán a szőke por. |
| A vak hegedős a kis bodegában, |
| kinek a könnye sör, a nyála bor. |
|
| És Széchenyinek karcsú, méla szobra, |
| a parkban, amit az ősz letarolt. |
| Fenn a káprázó lenge, lenge felhők, |
| amik mögött kis hályog lett a hold. |
|
| Zörgő szekér, mely felveri a csendet; |
| odébb a durva, langyos zengeráj; |
| s a Prófétához címzett fogadóban |
| a főfalon olajban a király. |
|
| Az asztalnál feszes vidéki dzsentrik. |
| Fehér plasztronok, vastag szivarok. |
| S a fáradt újságíró egyik zúgban, |
| borzas fejében mély gond kavarog. |
|
| A szomszédban az odvas falu nyomda, |
| áthallani, hogy kattog a kerék… |
| Ó, drága, drága kis vidéki város, |
| selyem s darócból színes keverék. |
|
| Én is vidéken mártottam be tollam, |
| vidéki ténta szívta agyamat. |
| S a sok betűt a pesti por belepte, |
| mert minden porszem Pest felé szalad. |
|
| Szívemben az emlékezet kapussa, |
| beszállani Szeged felé!… kiált. |
| S egy sínpáron egy lomhaképű gőzös |
| már hozza nagyfújtatva a halált. |
|
|
