| A papíromon rengő, buja mondatok |
| S a papíron át a tekintetem |
| ráhull egy mezítelen női karra, |
|
| mely valahol, a messzi távlaton |
| ott kígyózik egy szép fiú nyakában. |
| És hallom, ahogy pattog a parázs |
| egy rue de Lorette-beli kis szobában. |
|
| Csak írni, írni! Pénzt kapsz érte majd! |
| Magyarra fordítani a szerelmet! |
| A könnyű csipkét, mousselint, ölelést, |
| amelyre gyengéd szép szavak felelnek… |
|
| és csókot, amely bódít, mint a mák… |
| S megindul a batár s ők benne ketten. – |
| Ó, édes csöppnyi párisi rimák |
|
|
