| A hosszú csók, az gyilkolás, |
| vájkálás agyban és belekben. |
| A perc: a herceg, aki szép, |
| az óra: hulla a melegben. |
|
| Ó, mért nem tudják ezt a nők! |
| És mért kívánnak lehetetlent? |
| Mért átkozódnak kínban ők |
| a férfi után, aki elment. |
|
| A perc: a függönyszétnyílás – |
| minek benézni mélyre… jobban?… |
| Oda, hol szennyes párolog |
| az áporodott, rőt sarokban. |
|
| amit a vérsetét beárnyalt? |
| A lélek mért süllyedjen el, |
| ha testünk már magasra szárnyalt?… |
|
| …Ha selymet fogtál, hát örülj. |
| simítsd meg – siess – és ereszd el! |
| a perc megszül és megkeresztel. |
|
| A selyem is csak rongy leszen, |
| ha összegyűröd, fénye elvész… |
| Ha mész a nőhöz: szolga légy! |
| De büszke úr, ha tőle elmész! |
|
|
