Szonettet nékik! Ölelkező rímmel! |
Kanyargós, langyos, vajas, lágy szonettet! |
Csiklandni bőrük a megőrült hímmel, |
ki gyöngynek látja a soványt s molettet. |
|
Szonettet nékik! Szókból s szöges szíjjból! |
Szíjjat a rózsaszín transzmissziókra! |
Repüljenek, mint karcsú nyíl az íjról, |
a kényszer tüzében született csókra! |
|
Szonettet nékik! Kéklő acélláncból! |
Amely a keblük vajlepényén táncol |
és leszalad a hasnak sima zsírján… |
|
Szonettek ők is, tűkből összeróva, |
berejtve hímes, selymes takarókba |
a férfi nyoszolyáján és a sírján! |
|
|