| Hol ólálkodtam oly sokat: |
|
| hol romlott lettem és beteg, |
|
| Hunyorgó szemmel néz felém |
| a fakó flaszter két felén |
|
| Egy kis szőkével jártam itt, |
| ott meg egy barna szemeit |
|
| Fölcseng a sok szép régi dal, |
| be könnyű voltam s fiatal, |
|
| Csak lelkesedtem mindenért, |
|
| Így májusban, ha jött az est, |
| be megbámultalak, te Pest! |
|
| És ó, hogy kellette magát |
| míg tátott szájjal álltam… |
|
| Hej, pesti ucca, pesti kő, |
| elszállt felettünk az idő |
|
| Ne törődj vélem: régivel. – |
|
|
