Gyermekkoromban, Domborúban, |
ott élt szegény örökös búban: |
|
Szakálla ősz, a háta puklás. |
Torkát megrángatá a csuklás; |
|
Sötét bugyor volt vézna vállán, |
melynek zsinegje ősz szakállán |
|
mikéntha megfojtották volna – |
kísértetként járkált, dalolva |
|
Egy furulyája is volt néki, |
amolyan vékony, faluvégi, |
|
Szájába vette, furulyázott, |
ha nap sütött, vagy ha megázott. |
|
A gyermekek ujjal mutatták, |
a piszkos ebek megugatták – |
|
Csak jött és ment az ócska ronggyal, |
mint egy elárvult, furcsa angyal, |
|
Én tisztelettel néztem rája, |
bár zsíros volt öreg ruhája |
|
elődöm volt sok ősz elődje; |
egy rongycsomónak látták őt. De |
|
A háta megett könyek úsztak |
és szívek, miket összezúztak, |
|
egy égi hang szólt: jöjj, te vén |
|
|