| Gyermekkoromban, Domborúban, |
| ott élt szegény örökös búban: |
|
| Szakálla ősz, a háta puklás. |
| Torkát megrángatá a csuklás; |
|
| Sötét bugyor volt vézna vállán, |
| melynek zsinegje ősz szakállán |
|
| mikéntha megfojtották volna – |
| kísértetként járkált, dalolva |
|
| Egy furulyája is volt néki, |
| amolyan vékony, faluvégi, |
|
| Szájába vette, furulyázott, |
| ha nap sütött, vagy ha megázott. |
|
| A gyermekek ujjal mutatták, |
| a piszkos ebek megugatták – |
|
| Csak jött és ment az ócska ronggyal, |
| mint egy elárvult, furcsa angyal, |
|
| Én tisztelettel néztem rája, |
| bár zsíros volt öreg ruhája |
|
| elődöm volt sok ősz elődje; |
| egy rongycsomónak látták őt. De |
|
| A háta megett könyek úsztak |
| és szívek, miket összezúztak, |
|
| egy égi hang szólt: jöjj, te vén |
|
|
