| Nem ránthat a csók az alázat süppeteg ágyán |
| oly mélyre, hogy férfiú: rangod agyaddal feledd! |
| Nem szívhat a kárminajaknak élveteg éle |
| oly forrón szivedből ki vért, hogy, Cézár, szolga legyél! |
| Nem sújthat a nő csipejének omló karéjja, |
| bezárva magát szigorún, hogy térdelj s mondd el imád! |
| Mert isten adta a testnek, mi földön a testé |
| és nincsen földi biró, míg isten méri a bort! |
| S nem járhat a lábhoz a fej könyörögni, |
| habár ez a láb, mint az álom, oly karcsú bokás! |
| Mert nő, aki vagy a gonoszság, szép, ámde rossz a te tested! |
| S mert boldog a férfi, ki nem jár |
| a gonoszok tanácsa szerint! |
|
|
