| Romlott világban élünk, kedvesem, |
| hol nincs vigasz, csak bús reménytelenség. |
| Romlott világban élünk, kedvesem, |
| hol egymás szívét marni kénytelenség! |
| Harácsolás az élet, útonállás! |
| És nincsen menekvés és nincs megállás! |
| Nem volt nyarunk és nem lesz már telünk – |
|
| Romlott világ, mely vérben hentereg |
| és vért iszik és vért ereszt magából! |
| Romlott világ, mely gyilkot köszörül |
| az égből, földből, vasbul és a fából. |
| Romlott világ, ne nézz, ne nézz beléje! |
| Vakít a napja, süketít az éje! |
| Romlott világ, amelyben nincs helyünk – |
|
| Az óra száll s röpül a gondolat: |
| tagadjalak meg, hogy ne fájj szivemnek?! |
| Észak felé induljak zordonul, |
| hol jég alatt évezredek pihennek?! |
| S körmömmel addig vájjam a jeget, |
| míg el tudlak feledni tégedet?! |
| Romlott világ, ó, romlott életünk – |
|
|
