| Tudjátok-e, hogy ki s mi ő vajon? |
| Egy hang, mely átrivall a zsivajon, |
| kinek kezén arannyá lett a sár; |
|
| Tudjátok-e, hogy merre született? |
| Ottkint, a céda paloták megett, |
| hol a nyomor az áldozatra vár, |
|
| Hol tarka rongyok s daróclepedők |
| nem dédelgetve rejtegetik őt, |
| hol de profundist dalol a madár: |
|
| Hol egy sarokban nyolcan alszanak, |
| a takarójuk roszszagú vacak, |
| míg dús selyemmel száguld a batár, |
|
| Már hétéves korában koravén |
| és ahová kergetik, odamén. |
| És meggörnyedve, meglapulva jár, |
|
| Ez volt még tegnap, ez volt, semmi más, |
| de ma kezében a lángkalapács. |
| Lelket kínál és szárnyakat kitár |
|
| Kiemelte egy láthatatlan kéz. |
| S most sujt és lecsap, mint a kelevéz. |
| És azt mondja, pattanjon már a zár, – |
|
| Kezére jutott az egész világ, |
| amelynek öntudattal nekivág! |
| Magában bízva, mástól mit se vár, |
|
| S ha négy sarkában inog is a föld, |
| egy szentség van: a zsarnokság ledőlt! |
| S mint győző áll a romjain ma már |
|
|
