| Ott künn tavaszi lomb fakad, |
| új szellő bomladoz a lombban: |
| aludj, fiacskám, csak nyugodtan! |
| Álmodj a szív vörös egéről! |
| Gazdaggá lett rongyos szegényről! |
| Álmodj a fényes napsugárról, |
| mely proletárszivekben lángol! |
| | Álmodj szelíden, csendesen. |
| | Meg nem zavarhat senkisem. |
| | Veled vagyunk mindannyian: |
|
| Míg robotba járt az apád, |
| csak szégyenét hagyhatta rád, |
| azt mondták rája, hogy „ebadta!”… |
| még a kutya is megugatta. |
| De hallod-e, mit súg a szellő: |
| Megkondították a harangot |
| a „hazátlan rongy bitangok”! |
| | Álmodj szelíden, csendesen. |
| | Meg nem zavarhat senkisem. |
| | Veled vagyunk mindannyian: |
|
| Tevéled beszél most a szél. |
| Te vagy az ok, te vagy a cél! |
| A bölcsődön egy orkán hajt át |
| s vörös katona a te dajkád! |
| Az úri hintó, hogyha vágtat, |
| már nem piszkol be, mint apádat: |
| s a léha nőknek csipkefodra |
| le nem röhög az asszonyodra… |
| | Álmodj szelíden, csendesen. |
| | Meg nem zavarhat senkisem. |
| | Feltámadtunk mindannyian: |
|
|
