| Az álmaimból és reményeimből |
| szines, süppedő szőnyeget fonok. |
| És éjjel-nappal fonok egyre-egyre, |
| a munka édes, sürgető, konok. |
|
| Beléfonom a jelen bús magányát |
| ciprus-színével is kegyetlenül. |
| Amely fölött az őszi alkonyatban |
| lágy tétován fehér galamb repül. |
|
| Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg, |
| nagyboldogan terítem majd eléd: |
| menj végig rajta s érezd meg a lelkem |
| különös, vágyó, rezgő ütemét… |
|
|
