| A mi apánk dalt sose dúdolt. |
| Szakállas arcán béna bú volt |
|
| Nem símogatta sose arcunk, |
| nem őrködött éjjel: hogy alszunk, |
|
| Levesét délben szótlan ette, |
| mint mély árnyék állott megette |
|
| Éjet, napot munkába töltött: |
| s ha ünneplőkabátot öltött |
|
| hűvös volt, mint egy néma bálvány |
| s mi remegtünk, körülte állván |
|
| Így éltünk, kora-árva búban: |
| fagyott virágok: Domborúban, |
|
| … Most nékem is van kisvirágom, |
| egy kis fiam, e hűs világon |
|
| Kap tőlem dalt meg csókot, százat, |
| s ezüst kacajával a házat |
|
| Nyakamba ülhet, lovagolhat, |
| a tálból süteményt rabolhat, – |
|
| Kis életét lesem, csudálom; |
| nappal örömem, éjjel álmom – |
|
| Talán, ha megnő, nagyobb, szebb lesz, |
| mint az apja és melegebb lesz |
|
|
