| hogy elmúltam negyven éves |
|
| Fáradt vagyok, lankadt lélek: |
| S ím, most itt terem helyettem |
| egy friss szív és friss tüdő. |
|
| Mintha puszta árnyék lennék, |
| vagy kísértet: úgy vagyok. |
|
| És örülni?… mért örülnék! |
|
| Hetven évvel – hogyha élek – |
|
| A térdemen – nyolcvan évvel – |
| S száz évemmel hogy tudom meg, |
| hogy jó-e, vagy rossz diák? |
|
| … Egyre ez jár az eszembe |
| s mélyen a szivembe szúr. |
| Mennék is már, öreg szolga. |
|
|
