| Válts utat: arra jöjj, amerre én! |
| Bozótos sziklaszakadék peremén! |
|
| Nem én: a szigorú sors mondja ezt, |
| mely hozzám ragaszt és el nem ereszt. |
|
| Születtél – s utamba vetett a por. |
| Most már a szél is karomba sodor. |
|
| Férfi csak így tehet, hogyha erős! |
| Így tesz majd az utód. Így tett az ős. |
|
| A kar mind bezárul: arra való! |
| Ha jő a férfi, az asszonyfaló! |
|
| Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled. |
| Rejtsd el a szívembe szégyenedet. |
|
| Tiéd a férfi. A szégyen enyém, |
| ha elejtlek a sziklaszakadék peremén… |
|
|
