| Voltam gyerek, homokba játszó, |
| Bámulva néztem, hogy kígyózik |
| a füst a háztetők felett. |
|
| Voltam diák, ki padsorok közt |
| Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú, |
| hős, szoknyakergető, szamár… |
|
| Voltam a földön bús gyalogló, |
| az égen gyors kengyelfutó… |
| Bölcs és bolond… Izzadva fázó… |
| Mindent és semmit sem tudó… |
|
| Voltam kipirult vőlegény is, |
| ki csókot és mosolyt keres… |
| Voltam poéta. Voltam vádlott |
| és hetyke, önző felperes… |
|
| Voltam fenn s lenn: ahol a bölcsőt |
| s hol a koporsót enyvezik… |
| Ma nem vagyok más: csupán két szem, |
| mely lecsukódva könnyezik… |
|
|
