Siet e század…

Csavarokkal és tengelyekkel,
huzalokkal és hengerekkel,
telepekkel, szigetelőkkel,
szelepekkel, gőzös erőkkel,
szárnyakkal, zúgó motorokkal,
fém-tüdővel, acéltorokkal,
vas-szívvel, melyben nincs alázat:
szerelte fel magát e század!
Nagy útra készül… Messzi térre…
Nem szomjas borra már, csak vérre…
Zsákmányra felhők peremén les…
Már a szerelemre sem éhes…
A hideg ébrenlét királya,
már az álmokat sem kívánja…
Valóságban él, csak anyagban,
mely tapintható s csalhatatlan…
Siet e század!… És a tűz még,
mely bent zihál, minthogyha űznék:
árnyát kísérteties fénnyel
előbbre veti – rémes fény-jel!…
Hogy a Saturnusban s a Holdban
megláthassák, hogy merre, hol van?…
Célt mutat, mint a bamba állat?…
Izgatja a telitalálat?…
Rohanj: század, te külön bolygó!
Utánad nézni bús, de oly jó!
Látni magam: kis pontot benned
s tudom, hogy így kell tönkremenned…
Kis kalapáccsal én, te szörnyű
ágyúkkal, miknek röpte könnyű…
ahova én förtelmes félsszel:
te is csak oda, oda érsz el!…

1931




Hátra Kezdőlap Előre