Csavarokkal és tengelyekkel, |
huzalokkal és hengerekkel, |
telepekkel, szigetelőkkel, |
szelepekkel, gőzös erőkkel, |
szárnyakkal, zúgó motorokkal, |
fém-tüdővel, acéltorokkal, |
vas-szívvel, melyben nincs alázat: |
szerelte fel magát e század! |
|
Nagy útra készül… Messzi térre… |
Nem szomjas borra már, csak vérre… |
Zsákmányra felhők peremén les… |
Már a szerelemre sem éhes… |
A hideg ébrenlét királya, |
már az álmokat sem kívánja… |
Valóságban él, csak anyagban, |
mely tapintható s csalhatatlan… |
|
Siet e század!… És a tűz még, |
mely bent zihál, minthogyha űznék: |
árnyát kísérteties fénnyel |
előbbre veti – rémes fény-jel!… |
Hogy a Saturnusban s a Holdban |
megláthassák, hogy merre, hol van?… |
Célt mutat, mint a bamba állat?… |
|
Rohanj: század, te külön bolygó! |
Utánad nézni bús, de oly jó! |
Látni magam: kis pontot benned |
s tudom, hogy így kell tönkremenned… |
Kis kalapáccsal én, te szörnyű |
ágyúkkal, miknek röpte könnyű… |
ahova én förtelmes félsszel: |
te is csak oda, oda érsz el!… |
|
|