| A szív forrong, lázad – de vár is… |
| Látod, hogy eljött ez a nyár is… |
| Hallod-e, hallod-e, kedves? |
|
| Fogd le a szíved, zárd le a szádat. |
| A nyár a fénybe hullott alázat. |
| Csitt, csitt… Légy engedelmes… |
|
| Forró a szél, hozzád nem enged. – |
| Köztünk a mély jázminlehellet… |
|
| Az úton százszor elakadnak, |
| akik egymás felé rohannak, |
|
| Két szív suhan… S történjen bármi; |
| oly szép: nem remélni, de várni… |
| A száj ég, a szem szöge nedves… |
|
| Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz… |
| Közeledünk… a csókhoz?… a sírhoz?… |
| Ki tudja, ki tudja, kedves… |
|
|
