| Ez már: az első őszi szín… ez! – |
| A nyárvég halk sárgával színez |
|
| Ez már az első őszi illat!… |
| Az igazi nyár már elillant |
|
| Megint lehül felpezsdült véred; |
| a körte már kásásra érett – |
|
| Túlérett vagy és túlokos vagy! |
| Az ért gyümölcs már hidegen hagy… |
|
| Még harsognak a színes selymek, |
| unszolnak még: a vággyal telj meg! |
| Tépj selymet s szirmokat!… |
|
| Kezedre nézel: a tíz ujjad… |
| nem tudhat ez már semmi újat… |
|
| Minden: a múlt… S ez fáj ám… fáj ám… |
| Új szag szivárg a szőlők táján – |
|
| Évá-t sóhajtsz a fordítva „ávé”-t. |
| Pezsgőt innál s öntik a kávét – |
| Nyugodj meg, hogyha tudsz! |
|
|
