| e búsfényű, szép télidőn. |
|
| Léptem vidáman szállt a járdán, |
| meglendült jobb- és balkarom. |
| Így, díszben, megfeszült gerincem: |
| rangom most megmutathatom. |
|
| Nincs dolgom semmi. Úr vagyok most. |
| azt, hogy az édes, büszke, céda |
| semmittevéshez ért kezem. |
|
| Hogy a nagy semmiből merítek |
| markommal ingyen friss vizet; |
| és szippantok a levegőből, |
| melyért mindenki megfizet. |
|
| Hogy nyakkendőm csokrát magasra |
| a nép előtt ím hősi daccal |
| csontvázam kézen vezetem. |
|
| Hadd menjen, mozogjon, forogjon |
| e búsfényű, szép télidőn! |
| Úgyis ledobja majd magárul |
| vasalt ruhám, fényes cipőm… |
|
|
