6 Levél,+ ugyancsak Jenő pápa úrnak
az említett János vajda úr nevében, amelyben megismétli kérését az előbbi ügyben stb.

Boldogságos Atyám!

Jóllehet már az előzőkből reménységet merítettem, úgyhogy nem kételkedhetem Szentségtek legjobb akarata, gondja, szándéka és gondoskodása felől a keresztény nép helyzetének megkönnyítése és oltalma érdekében – mégis amikor e napokban új levelét vettem, és értesültem Boldogságtoknak ez üggyel kapcsolatos megújult buzgalmáról, az új reménység gazdagsága az én lelkesedésemnek is új szárnyakat adott, hiszen izzó vágyamnak ez ígéretben méltó segítőtársát s gyarapítóját fogadhatom. Hálát adok tehát Boldogságtoknak, aki nem hagyja el a benne reménykedőket, és esedezve kérem újra meg újra, hogy amint buzdítani méltóztatik azt, akiben magától is megvan a szándék, úgy el ne hagyja azt, aki rászorul támogatására!

Ami szándékomat és készségemet illeti, úgy hittem, nem szükséges ismétlésekbe bocsátkoznom, mivelhogy ezekről már eddig is megszerezhette Szentségtek a legvilágosabb írásokat és bizonyítékokat; már csak az van hátra, hogy a kilátásba helyezett támogatást megkapjam. Egyebekben képességeim szerint fogok eljárni, miként ezekre vonatkozó elképzeléseimről és terveimről kimerítő és őszinte szóbeli tájékoztatást adtam* főtisztelendő uramnak, Francesco velencei bíboros úrnak, Szentségtek legátusának, akit – miután megtudtam, hogy visszatér a Városba+ – megbízok azzal, hogy számoljon be a látottakról és hallottakról. Ő ugyanis mint a hit s a hívők kiváló gondviselője, bizonyára híven jár el abban az ügyben, amelyért szárazon és vízen sem rettent vissza a veszedelmektől.

Egyébiránt már korábban elküldöttem Boldogságtok színe elé, majd azt követően több katolikus fejedelemhez jegyzőmet, Vince×* mestert, és mind ez ideig vártam tájékoztatását arról, hogy milyen végső választ kapott Szentségtektől. Minthogy azonban erről mind ez ideig semmi biztos hírt nem kaptam, nagyon kérem, méltóztassék engem Szentségtek a lehető leghamarabb – azaz még április közepe előtt – tájékoztatni* mindazokról a föltételekről és tényekről, amelyek birtokában az említett Vince mester távozott, mind pedig azoktól, amelyekben a mondott bíboros úr fog újabb és pontosabb megállapodásra jutni Boldogságtokkal. Ezt pedig megteheti Boldogságtok akár Taddeo mester, az orvos útján, akár káplánunk, Péter mester×, váradi kanonok útján, aki – úgy hiszem – még most is Szentségtek udvarában található; mindkettejüknek külön levelet küldtem ez ügyben. – A Magasságbeli őrizze meg Szentségteket kívánságaink szerint!

Kelt az Úr 1446. esztendejében, február 20-án.




Hátra Kezdőlap Előre