7 Levél Jenő pápa úrnak a váradi egyház ügyében+

(Nem találtuk meg teljes terjedelmében+)

Boldogságos Atyám és Szentséges Uram!

Azóta, hogy ama dolgokkal kezdtem el foglalkozni, amelyeket haddal és fegyverrel folytattam a hit meg e haza ellenségeivel szemben, emlékszem, gyakorta intettek arra, hogy miként odakünn, azonképp ezen ország benső állapotával is törődjem és foglalkozzam. Noha jogos indoknak ez sem volt híjával, mégis mindig célszerűbbnek véltem* e feladattól mentesülni s ennek a munkának az elvégzését más báró és mágnás urakra hagyni, magamnak pedig azt tartani fönn fő tevékenységül, aminek mindig is lángoló szándékkal szenteltem magam: hogy tudniillik erőimet és munkálkodásomat a magunk és Krisztus keresztjének örök ellenségei+ ellenében gyümölcsöztessem. Társam volt ebben sok mágnás is, akiknek a segítségével a kínálkozó szerencsét megragadva azon voltam, munkálkodtam és igyekeztem, hogy a megkívánt cél szükségleteivel összhangba hozzam a föltornyosuló munkát. Mindazonáltal ami ezeket a kormányzásomra bízott területeket+ illeti, az Úr akaratából mindeddig oly lelkiismeretesen sikerült eljárnom, hogy mentek és sértetlenek maradtak a benső meghasonlástól is. Legalábbis így volt ez ideig.

Most azonban, hogy e legutóbbi ütközetünk*+ után, amelyet a korábbiaknál nagyobb veszteséggel hajtottunk végre,* az erőgyűjtést tartom érdemesnek,* egyre inkább törekedtem arra, hogy helyreállíthassam, és ha helyreállítottam, meg is őrizhessem e részek békéjét, s ezáltal az itthoni nyugalomban szilárdabb támaszt nyerve annál szabadabbá váljak a külső veszély elhárítására. Egyetlen akadály azonban e téren is keresztezte szándékomat, de elhatároztam, hogy a Szentségtekbe vetett remény erejével föllépek ez ellen is.

A következőkről van szó. Amikor az említett ütközetet követő napok során sokak fülébe eljutott a tisztelendő atya, Johannes de Dominis× úr, néhai váradi püspök* elestének a híre, sokan igyekeztek – részint elfoglalni az illető egyház erősségeit és megdézsmálni a jószágait, részint olyanokat kineveztetni, akikre e haza szülöttei állítólag gyanakvó szemmel néznek. Én azonban mindaddig elhárítván magamtól mindennemű illetéktelen személy támogatását, míg a királyi trón sorsa bizonytalan+, az egyház számára alkalmas pásztor kiválasztásában a lehető leghivatalosabb úton kívántam eljárni – már csak ama kitüntető vonzalom miatt is, amellyel a Boldogságos Szűz iránt és pártfogónk, Szent László× iránt viseltetem (hiszen ez az egyház egyiküknek a nevét viseli, másikuknak pedig szent ereklyéi nyugszanak benne), továbbá az egyház állapota iránt való együttérzésből is, mely leomlott és összedőlt tornyaival,* stallumaival és kórusával mindennap pusztulással fenyegeti a belépőket. Ennélfogva stb.+

[1445. április–május]




Hátra Kezdőlap Előre