8 Levél János vajda úr nevében Giorgio Cesarini× úrnak,+
a néhai Giuliano legátus úr fivérének stb. az előbbi ügyben

Krisztusban tisztelendő, nagyrabecsült és igen kedves Atyám!

Hogy mekkora ragaszkodás él lelkemben tisztelendő Atyaságtok iránt, előző levelemből* – amelyet, remélem, szívesen fogadott – kikövetkeztethette tisztelendő Atyaságtok. Emlékezetem szerint magamat, ügyeimet, becsületemet és rangomat ajánlottam abban egyedülálló, nagy bizalommal Atyaságtok állandó jóindulatába, barátságába és szeretetébe. Amikor most ezt megismétlem, kifejezem ama óhajomat is, hogy jószándékon alapuló kapcsolatunkat Isten maga méltóztassék megszilárdítani. Részemről ennek számos tanújelét tapasztalja majd Atyaságtok a jövőben.

Ezúttal valóban olyan természetű, elintézésre váró ügyem fekszik az Apostoli Szentszék előtt, amely – hogy úgy mondjam – becsületemet is, rangomat is érinti. Ez a váradi egyházzal kapcsolatos, amely a kormányzásomra* bízott területen helyezkedik el, és kapuja azoknak az erdélyi részeknek, amelyeknek terhét a vajdai méltósággal együtt én viselem. Ebben az ügyben megírtam mind a magam, mind ama országrész ispánjainak és lakosainak az óhaját szentséges urunknak, amint tisztelendő Atyaságtok is tájékozódhatik e tárgyban küldött levelemből. Kérve kérem tehát tisztelendő Atyaságtokat, hogy többi barátommal együtt méltóztassék a nevemben kézbe venni ezt az ügyet, kívánságomnak megfelelően egyengetni az útját, és közbenjárni említett urunknál és a főtisztelendő bíboros urak szent testületénél, hogy mindjárt ezen első kérésem kapcsán nyilvánítsák ki, értékelik-e valamire az én szolgálataimat* s azt a szándékomat, hogy még hathatósabban szolgáljam a keresztény világot; és méltó vagyok-e egyáltalán a kegyükre.

Tanulmányozza át Atyaságtok, amit írok, mert csak így terjesztheti a Szent Testület elé. – Az az országrész, amelyikben az említett egyház előkelő helyet foglal el, nagy egyetértésben van velem a hitszegő törökök elleni cselekvés és erőgyűjtés kérdésében, mivel Isten akarata mindeddig megóvta a benső meghasonlástól. A nevezett egyház és várai is határosak az erdélyi részekkel, szinte a torkukban helyezkednek el. Semmiképp sem tudok tehát eltávozni eme országrészből, és szabadon cselekedni a hit említett ellenségeivel szemben, ha olyan valakit helyeznek abba az egyházba, aki azzal gyanúsítható, hogy békétlenséget szít akár ellenem, akár a mondott országrész ellen. Ennek okáért reám való tekintettel tegyen Atyaságtok annál hathatósabb lépéseket, mennél őszintébben tártam föl előtte szívemet ez ügyben. Nem könnyű a dolog, ha az Apostoli Szék mérlegelni kívánja! Én eltökéltem magam, hogy ezt az ügyet szilárdan kézben tartom, és nem tűrök mozgolódást abban az országrészben; ebben az ország szinte valamennyi* békeszerető főpapja és bárója mélységesen egyetért velem.

Egyébként arról, hogy milyen eredménnyel járt ez ideig való nyomozásom a főtisztelendő Giuliano legátus* úr, fivéretek s az én atyám hogyléte ügyében, és hogy mint vélekedem róla, Atyaságtoknak Péter* mester, jegyzőm és káplánom fog beszámolni, akit szóbelileg tájékoztattam erről; szíveskedjék hitelt adni a szavainak.

Kelt az Úr 1445. esztendejében, április hó 28-án.




Hátra Kezdőlap Előre