9 János vajda nevében Taddeo mesternek,+
az említett orvosnak, miután teljesült az óhaja+ a váradi egyház ügyében

Tiszteletreméltó és kiváló Doktor!

Reményünk és bizodalmunk immár kézzelfogható eredményét vettük, midőn káplánunknak, Péter* mesternek a Római Kúriától való visszatértekor arról értesültünk, hogy miként jártatok el a váradi egyház ügyében, hogy mekkora buzgalommal és gondoskodással – hatékonyabban is, mintsem kérhettük volna – egyengettétek mindennek az útját szentséges urunknál és a főtisztelendő bíboros uraknál. Méltán adunk hálát Istennek és töretlen barátságtoknak, és ami csak emberségünkből telik, azon kívánunk fáradozni, hogy kamatostul fizessük vissza kölcsönös jóakaratunk adósságát.

Örvendezünk tehát óhajunk teljesültén, amellyel mind Istennek, mind ennek az egyháznak a tetszését kerestük. Való igaz: amennyire tetszésünkre szolgált az illető személy előléptetése, ugyanannyira, sőt még inkább az a szabadulás, amely e személy révén az egyháznak osztályrészül jutott. Így történt ugyanis, hogy e személy előléptetése az egyház szabadságának előrelépését is jelentette, mely most már valóban hajdani állapotába helyeztetett vissza. Ebből az eredményből magatok is megérthetitek, szeretett Barátunk, hogy milyen szándékkal s mi célból fáradoztunk az említett egyházért stb. Ezekről azonban inkább tettel, mint szavakkal szeretnénk számot adni stb.+

Kelt az Úr 1445. esztendejében, december utolsó előtti napján.




Hátra Kezdőlap Előre