10 A váradi egyház élére kinevezett püspök levele a tarantói bíboros+ úrnak+

Főtisztelendő Atyám és Uram!

Tudom, hogy a jelentős és távoli eseményeket azok ítélik meg, akik értesülnek róluk; ezért ha hosszasan szólnék ama gondról, buzgalomtól és fáradozásokról, amelyeket – remélem: áldásban gazdag – kinevezésem napjától kezdve fordítottam arra, hogy mennél hamarább, mennél tökéletesebben és hatékonyabban róhassam le adósságomat,* nem tudom, hitelre találna-e mindaz az olvasóban. Mindazonáltal merem állítani, hogy semmit el nem mulasztottam abból, amit a lehetőségekhez képest megtehettem és végrehajthattam. Tehát inkább csak hálám jeléül, semmint adósságom lerovásául bíztam meg Péter* mestert, János vajda úr káplánját, hogy részletesen ismertesse gondjaimat, aggodalmaimat, sikereimet és balsikereimet – kérvén kérve főtisztelendő Atyaságtokat, ne vegye rossz néven fiától, ha erőtlensége szorításában mindössze ragaszkodásának fölajánlására, az eredménynek pedig halogatására kényszerül. Nem kétséges ugyanis, hogy míg csak él, mindenkor illő ragaszkodással fog viseltetni gazdája* iránt stb.

[1446 eleje]




Hátra Kezdőlap Előre