26 János kormányzó nevében Miklós× pápa úrnak,+
Jenő utódának, amelyben megköszöni kegyes jóakaratát, és segítséget kér a törökök ellen

Boldogságos Atyám és félve tisztelendő Uram!

Az apostoli bőkezűséghez és az adományozó személyéhez méltó* kegyet+ megkaptam az alkalmas szolga és megbízott*+ révén: a méltóságot, megtiszteltetést, nevet és rangot jelentő nagy és fényes kitüntetéseket – amelyek kedvesek ugyan számomra, de várakozásomnak nem felelnek meg. És mivel nem remélt, ingyenes* ajándékként fogadom, még kegyesebb jótéteménynek tekintem az apostoli jóakaratnak ezt az adományát, amely* vágyaimat önként megelőzve, bizakodásomat még tovább fokozhatja. Ezt a jóindulatot, Boldogságos Atyám, ezekben a dolgokban* különösen nagyra értékelem és szívem teljes bőségéből adok ezért és ennek okán* hálát, mert különösképp erre* készülök* támaszkodni,* hogy akár kizárólag, akár elsősorban ez csábítson azok elnyeréséért fáradoznom, amelyeket fölajánlott. S bár e vonatkozásban soha a magam hírnevét a keresztény világnál többre becsülni nem akarom, mégis ha a fáradságot, virrasztást, gondot és munkát még fokozni lehet, önmagammal versengve törekszem arra, hogy a rólam alkotott jó véleményt tőlem telhetőleg megszilárdítsam és hasznossá tegyem, s nem hagyom, hogy ez ügyben buzgalmam előbb hagyjon el, mint reményem.

Van tehát Boldogságtoknak készséges szolgája a személyemben, aki ennek a tervnek nemcsak kivitelezője, hanem előharcosa is kíván lenni, úgyhogy most már támogatóra van szükség, nem ösztönzőre. Ennek okáért ha Szentségtek engem – vagy inkább bennem közös vallásunkat – meg kívánja tisztelni, és ha fontosabbnak tartja, hogy a nékem adományozott kitüntetések hozzám tapadjanak, semmint lehulljanak: aki reményeimet föltüzelte, adjon segítséget a végrehajtáshoz,+ hogy kitűnjék, Boldogságtok nemcsak fejedelemnek szólított, hanem azzá is tett! Mert a Szentszéken kívül mások segítségét is óhajthatom ugyan ehhez az ügyhöz, de aligha remélhetem. Ebből pedig az következik, hogy ha bármi szép eredmény születik belőle, az bizony engem hálára fog kötelezni, míg Szentségteket örök dicsőségre emeli. Én pedig megígérem, hogy amilyen elszántan fogok bele, úgy is folytatom a harcot nevünk és természetünk ellenségeivel szemben, és ha ennek során az isteni kegy megadja a kezdeteknek megfelelő befejezést is, annak legédesebb gyümölcse a bosszú lesz! Már csak az kell, hogy én megindítsam, Boldogságtok pedig támogassa vállalkozásomat és buzgalmamat, mivelhogy „arról tudom, kedved telik-e bennem:* hogy ellenségem nem vígad felettem.”

Mindenről bővebb beszámolóval és felajánlással fog szolgálni az én nevemben tisztelendő atyám, Miklós dékán, e feladat megbízottja, akinek a tájékoztatása előtt inkább meg szoktam hajolni+, semmint korlátokat szabnék neki.

Őrizze meg a Magasságbeli Szentségteket kívánságaink szerint jó egészségben a mi megsegítésünkre és szent egyháza kormányzására!

Kelt Budán, az Úr 1448. esztendejében, május hó utolsó előtti napján.

János kormányzó




Hátra Kezdőlap Előre