31 János kormányzó nevében a már említett legátus úrnak,+
miután ez eltávozott+ Magyarországról

Főtisztelendő Atya!

Az Uraságtok levelét hozó követ itt, a Duna gázlóinál ért utol bennünket, ahol a hit ügyeinek lázas intézése közben azokról is kimerítő tájékoztatást kaptunk, amelyek Pozsonyban* lezáratlanul maradtak. Számunkra ezekből is kitűnt, hogy Uraságtok milyen serényen és lelkiismeretesen munkálkodott avégett, hogy a viszálykodó feleket békés útra lehessen terelni. Főtisztelendő Atyaságtoknak e nagy ügybuzgalomért és odaadó serénységért nagy hálával tartozunk, amiért semmit figyelmen kívül nem hagyott és semmit el nem mulasztott annak érdekében, hogy a számunkra nagyon fontos, ám a másik fél számára sem közömbös béke megköttessék és megerősíttessék.

Ami pedig a fegyverszünet*+ kérdését illeti, igen megnyugtatónak látnók, ha a hely és az időpont megengedné, hogy eredményes tárgyalásokat folytathassunk róla. Mert akár állandó, akár ideiglenes békére kerülne sor, kívánságunknak mindenképp megfelelne, föltéve, hogy szilárd és méltányos lesz. Minthogy azonban a hit ügyei+, melyekről már szóltunk, megakadályoznak bennünket abban, hogy ezeket a jelenben a dolog fontosságához szabott alapossággal vitathassuk meg – főként a többi főpap, báró és országtanácsos távolléte miatt, akiket ezzel az üggyel meg kell tisztelnem, hozzájárulásukat pedig ki kell kérnem s meg kell kapnom – ezért úgy rendelkeztünk, hogy a közeli jövőben legyen Budán egy diéta, amelyre jöjjenek össze az országnagyok, tárgyaljanak és határozzanak a felek és az említett országok érdekeit érintő kérdésről. Jelen lesz ott az ország kancellárja+ is, aki azután az említett főpapok és bárók határozatának megfelelően kiadja a szükséges levelet, és akinek a mondott főpapokkal és bárókkal együtt ez ügyben teljes fölhatalmazást adtunk.

Kelt hadi szállásunkon a Duna gázlójánál, amelyet köznyelven Kövesnek hívnak, az Úr 1448. esztendejében, szeptember hó 14-én.




Hátra Kezdőlap Előre