5 V. Miklós pápának+
V. László király nevében

Szentséges Atyánk és Főtisztelendő Urunk!

Országaink összes zugát jó ideje bejárták már a keleti birodalomra és Konstantinápoly városára nézve baljóslatú és fenyegető eseményekről szóló híresztelések, amelyeket azután a kelet-római császár+ úr őfelségének minap hozzánk érkezett megbízottai még egyértelműbbé tettek és meg is erősítettek. Akik, miközben a jelenlétünkben lefolyt udvari kihallgatás során előadták ama hajdani fenséges város sok-sok szenvedését, nyomorúságát és szorongattatását, nem is szavakkal, hanem fájdalmas jajveszékeléssel kiáltották világgá: ha segítség nem érkezik, biztosan bekövetkezik a város pusztulása, és ez súlyos csapás lesz az egész keresztény vallásra is. A portyázó ellenség betörései már számtalan sebet ejtettek rajta, nem fegyverrel, de foggal-körömmel marcangolják, és nem sokba telik, hogy hamarosan szárazon és vízen végzetes ostromgyűrűbe zárják.

Nem kétséges ugyan előttünk, Szentséges Atya, hogy Istenünk ítéletei mindenkor igazságosak, és szentségtörésnek tartjuk lázadó szóval káromolni azokat – ám amikor e város állapotát, amikor polgárainak emberséges szeretetét és keresztényi nemeslelkűségét említik előttünk, szánalom fog el bennünket szenvedései láttán, és oly nagy együttérzés kerít hatalmába, hogy a mi szívünk-lelkünk is együtt fáj az ő fájdalmával+. Hiszen világos számunkra, egyebek között, hogy a keleti részeken kiváltképp ez a város jelentette a keresztény szabadság biztos révét, a szolgaság ellen pedig a védelmet és oltalmat. Mert miként megtudtuk, ez fogadta be a szökött foglyokat, biztosított búvóhelyet a számukra, és gondoskodott kiváltásukról; ez tette szabaddá a szolgákat, és ez adott hazát a bujdosóknak. Ha ez romba dől és elpusztul, várhatunk-e egyebet, mint hogy a körülötte lakó valamennyi keresztény szabadsága oda lesz, és hogy pusztulása nem csupán fokozza, hanem véglegesen meg is pecsételi az ott élő és az ezután oda térő hívők szolgaságát.

Ennek okáért – noha valamennyi egyéb gondunk közepette, mely életünk és királyságunk fiatalságát terheli, nagyon óhajtanánk megfelelő orvoslattal szolgálni e bajok ellenében, hiszen e várossal együtt valamennyiünk közös sorsát érintik; mivel azonban, mint említettük, nemrég megkezdett uralkodásunk és országaink nem kellőképp rendezett állapota, főként pedig azok a fegyverszüneti tárgyalások, amelyeket távollétünkben folytattak+ a törökök császárával, jelentős akadályt jelentenek számunkra, hogy kívánságunkat kellő gyorsasággal valóra válthassuk – arra kényszerülünk, hogy e szerencsétlenségeket a Krisztus-hívők összes szorongattatásával együtt Szentségtek, valamennyiünk oltalmazója s atyja elé helyezzük, és ugyanakkor esdeklő könyörgéssel kérjük: tekintsen Szentségtek arra a meggyötört városra és ama romlásnak, sőt pusztulásnak kitett keleti birodalomra, és fontolóra véve a sürgető körülményeket, nem kevésbé vallásunk fenyegetettségét, de legfőképp magának a szóban forgó ügynek rendkívüli jelentőségét, nyújtson oltalmat a reánk leselkedő sok nagy baj ellenében, és méltóztassék megadni minden lehetséges segítséget és támogatást, hogy korunkat e bajok után még súlyosabbak ne érjék! Hogy pedig e segítség hatékonyabb lehessen, a szokott módon folyamodjék Szentségtek a szomszédos katolikus uralkodókhoz, levélben és írásai útján intse, buzdítsa, ösztökélje, sőt sarkallja őket, hogy a hit s a hívők e súlyos válságában el ne mulasszák a segítségnyújtást. Ami pedig bennünket illet: mivel tudatában vagyunk annak, hogy őseinktől nemcsak a királyságokat, hanem a fegyvereket is örökül kaptuk (amelyek pedig a hitetlenek ellenében nem nyugodhatnak), Isten, valamint testvéreink, rokonaink és alattvalóink segítségével és együttműködésével minden lehetséges erőfeszítést megteszünk, és teljes figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy elhárítsuk mindama veszélyt, ami azt a várost és ama város bukásával a mi fönnmaradásunkat is fenyegeti. Csak ez idő alatt se nélkülözzük – miként kifejtettük – Szentségtek hatékony támogatását, kit az Úr őrizzen meg boldog egészségben!

Kelt Bécsben, 1453. január hó 16-án.




Hátra Kezdőlap Előre