6 Kónsztantinosz Palaiologosz bizánci császárnak+
V. László király nevében

László, Isten kegyelméből Magyarország… királya stb. a Felséges Kónsztantinosz Fejedelemnek, a rómaiak Krisztus hitén levő Császárának, a mindenkor Felséges Palaiologosznak üdvözletét küldi, és kívánságainak szerencsés teljesültét kívánja.

 

Felséges Fejedelem, Krisztusban szeretett Testvérünk!

Követeitek megjelentek a színünk előtt leveletekkel, és miután nagy örömünkre jó egészségtekről és sértetlenségtekről tudósítottak, utóbb a nyilvános kihallgatáson meglehetősen fájdalmas szavakkal számoltak be ama keleti részeken élő keresztény hívők helyzetéről, félelmeiről és rettegéséről, főként pedig arról, hogy mennyi háborgatásnak és veszélynek van kitéve városotok, Konstantinápoly a hitetlen törökök részéről, akiknek célja nem is annyira ama területek elfoglalása, mindinkább tönkretétele. Minderről értesülvén lehetetlen volt együtt nem szenvednünk e szerencsétlen és a keresztényeket fenyegető események miatt, részint hitünk iránti ragaszkodásunktól, részint ama kiváló város iránti szeretetünktől indíttatva. Mert mind ez ideig főként, sőt szinte kizárólag az a város tanúsított ellenállást az ellenség torkában a meggyötört keresztény nép oltalma- s mentsváraként.

Úgy véljük ugyan, hogy ezekben az eseményekben mindenkor Isten titokzatos ítéletét kell rettegő lélekkel meglátniok a halandóknak – bennünket ugyanis, kik az igazsághoz föl nem érünk, és az érdemek terén gyöngéknek bizonyulunk, csakis az ő túláradó kegyelme őrizhet meg –, az erőtlen embereknek mégis megadatott a szorongattatásban az a hatalmas segítség, hogy reményükben még a fenyegető veszedelmek közepette se fogyatkozzanak meg, hanem bátran tartsanak ki, fölemelt fejjel bízzanak, és szilárd lélekkel erősen álljanak. Mert ha ellenség és pusztulás fenyeget, nincs ártalmasabb a kishitűségnél, és nincs veszélyesebb, mint elveszíteni az isteni jóságba vetett reményt!

Jól tudjuk ugyan, hogy fennkölt szellemetektől s lelketektől mindez távol áll, mindazonáltal jónak láttuk Testvérségteket bizalommal figyelmeztetni erre – hogy tudniillik az ellenség fenyegetései és ádáz támadásai közepette is tanúsítsatok bátor lelkületet, és föl ne hagyjatok a kemény védekezéssel. Mert már a közeli jövőben számíthattok a keresztény uralkodók üdvös segítségére, akiknek lelkét mindenkor a katolikus hit szeretete és az üdvösség vágya tölti el. Eme követeitekkel levelet küldtünk ugyanis e tárgyban mindenekelőtt szentséges urunkhoz, a római főpásztorhoz, továbbá számos más igazhitű uralkodóhoz, hogy szorongatott helyzetetekben nyújtsanak nektek hathatós segítséget. De magunk is, kikre őseinktől a hitetlenek fegyvereivel való szembeszállás gondja örökség gyanánt háramlott, semmit el nem mulasztunk, hogy jogaink, hagyományaink és kötelezettségünk mértékében a helyzet megkívánta lépések megtételéről gondoskodjunk.

Kelt Bécsben, az osztrák hercegségben fekvő városunkban, az Úr 1453. esztendejében, január hó 16-án.




Hátra Kezdőlap Előre