7 Jan Oleśniczki× lublói várkapitánynak+
V. László király nevében

László, Isten kegyelméből Magyarország… királya stb. Nagyságos Jan Oleśniczkinek, Lubló és Podolin+ kapitányának kegyes üdvözletét küldi.

 

Tudomásul vettük panasztokat s mindazt, amit Giskra János× ellen+ írtatok, nem kis fájdalmat érezvén ama károk miatt, amelyeket felséges Testvérünk, Lengyelország király ura+ sérelmére széltében-hosszában elkövettek. Igaz ugyan, ez a Giskra János azt állítja, hogy mind ez ideig a mi fölhatalmazásunkból+ viselte ama szepesi részeken a kapitányi tisztséget, ennek ellenére még a mi alattvalóink sérelmére is sok jogtalanságot követett el, amit lehetetlen volt fölháborodás nélkül hallanunk. Ezért az sem látszik hihetetlennek, ha néhány familiárisa azokra a területekre is kiterjesztette portyáit, amelyek híveinek, illetőleg hívei lakóhelyének a szomszédságában feküsznek. Amennyiben így történt, határozottan kijelentjük, hogy bármit követtek is el említett Testvérünknek, Lengyelország királyának vagy alattvalóinak sérelmére és kárára, az nem a mi akaratunkból, meghagyásunkból vagy tudomásunkkal történt. Ellenkezőleg: nekünk az a szándékunk, hogy azt a békét, testvéri jószándékot és baráti szerződést, amelyet hajdan legjobb tudomásunk szerint elődeink és Lengyelország királyai, illetőleg az ő országaik kölcsönös viszony alapján létesítettek, tartottak és erősítettek meg, ne csupán megőrizzük, hanem a jövőben mind szilárdabbá is tegyük.

Ennek okáért most az említett Giskra Jánossal tárgyalásokat folytatunk az ügyeit illetően, hogy az általa vagy hívei által támasztott vagy támasztandó akadályokat mindenestül számolják föl, s tegyék jóvá. Ha pedig azok megszüntetése és visszaszorítása egyezkedés útján számunkra nem volna lehetséges, főpapjaink és báróink tanácsára késlekedés nélkül egyéb módon fogjuk orvosolni a dolgot, hogy a békét és nyugalmat megteremthessük, illetőleg helyreállíthassuk ama területeken.

Ha pedig addig is valamely gonosztevő megpróbálná vagy megkísérelné, hogy ártson és kárt okozzon akár a ti birtokaitoknak, akár Lengyelország király ura alattvalóinak a rovására, nyugodtan fejtsetek ki hatékony ellenállást az ilyenek támadásaival szemben, és védjétek meg ellenük uratok alattvalóit, akik a ti oltalmatokra vannak bízva. Ám ezenközben ne bántsátok a mi alattvalóinkat, mert ők e tekintetben ártatlanok, és ellenséges föllépésre nem szolgáltattak okot!

Kelt Pozsonyban, az Úr 1453. esztendejében, február hó 3-án.




Hátra Kezdőlap Előre