9 V. Miklós pápának+
V. László király nevében

Szentséges Atyám, félve tisztelendő Uram!

Alattvalóink panaszai ismét arra indítanak, hogy megújult gonddal vegyük kezünkbe a tollat országunk szabadsága védelmében, melynek jogait hogy zaklatják, jobban fájlaljuk, mintsem attól félnénk, hogy zaklatói el is pusztíthatják. Előző levelünkben+, tanácsosainktól nyert bizonyítékok alapján, megírtuk és jeleztük Szentségteknek, hogy egy bizonyos Pál× Lengyelországból mily szabályellenesen próbál bejutni a pécsvári prépostságba, és hogy országunk mind ez ideig tiszteletben tartott hagyományai, szabadsága és szokásjoga ellenére az egyházi cenzúrákkal+ mennyi kellemetlenséget igyekszik támasztani országunknak és alattvalóinknak. Azt reméltük volna, hogy levelünk hatására megszabadít bennünket Szentségtek e zaklatásoktól – mint akinek oltalmába, ifjúi éveinket járva, igen nagy reményünket vetettük jogaink birtoklását illetően –, mégis, mint megtudtuk, másként történt a dolog, épp reményeink ellenére. A jogtalanságok ugyanis ismét halmozódnak, alattvalóink támadásoknak vannak kitéve, s ami már csak egyedül hiányzott az országunkat sújtó zaklatások sorából: megsokszorozódtak a cenzúrával való fenyegetések, amelyek révén, egyebek között, az említett lengyelországi Pál annak a javadalomnak nemcsak megszerzésén, hanem erőszakos kicsikarásán fáradozik. Minthogy pedig e tény nyilvánvalóan sérti a magunk és országunk jogait mint amelynek révén a királyi kegyúri jogot és az ország hagyományát, rendjét, szabadságát és szokásjogát éri támadás –, nem szükséges ez ügyben hosszas vitákba bonyolódni; elegendő, ha ezúttal ismét jelezzük: úgy döntöttünk és szilárd elhatározásunkká tettük, hogy országunk jogait, szabadságát és szokásjogát, amelyeket atyáinktól vettünk át örökség gyanánt, igyekezni fogunk minden számunkra lehető eszközzel megoltalmazni és megtartani. Hogy pedig ezt hatékonyabban gyakorolhassuk, és megfelelőbben hajthassuk végre, újra meg újra különleges bizalommal kérjük Szentségtek oltalmát s könyörgünk, hogy Szentségtek – emlékezetébe idézve, mily nagy s mily készséges keggyel viseltettek elődei ezekben és hasonló ügyekben őseink iránt az elmúlt idők során – méltóztassék a mi ifjúi éveinket is az érintett zaklatásoktól mentesíteni, és apostoli jogait úgy gyakorolni, hogy ezáltal a mieinket ne csorbítsa. Mi pedig készek vagyunk az említett Pálnak is, de más folyamodóknak is helyt adni, hogy jogaikat az ősi idők óta megtartott rend és hagyomány szerint terjeszthessék elő és érvényesíthessék országunk főpapjai és bírái előtt, olyanformán, hogy a nyilvánvalóan ezeket megillető ítélet és az igazságosság ne vonassék meg tőlük. Az esetben viszont, ha az illetők megvetvén az ország bíráit és törvényeit, bármi más úton akarnának eljárni, nyíltan és őszintén kijelentjük Szentségteknek, hogy nem fogjuk eltűrni, miszerint ők vagy egy is közülük országunknak nemhogy javadalmasa, de akár csak lakosa is legyen, és nem szívesen ugyan, de el fogjuk rendelni, hogy azok a javadalmak, amelyek miatt támadásoknak vagyunk kitéve, egészen a perlekedők életének a végéig a mi királyi kezünkön maradjanak. Az Úr őrizze meg Szentségteket szent egyháza kormányánál.

Kelt Pozsonyban, 1453. szeptember hó 12-én.




Hátra Kezdőlap Előre