11 V. Miklós pápának+
a főpapok és bárók nevében

Szentséges Atyánk, félve tisztelendő Urunk!

Már igen sok szót elfecséreltünk ez ország szabadságának, valamint annak a módnak és rendnek az igazolására, amellyel ebben az országban javadalomhoz lehet jutni. Miután már gyakorta megvilágítottuk ezt Szentségtek előtt – aki többnyire el is fogadta ezt –, megismétlésére nem volt szükség. Épp ezért most különös nehézséget okoz nekünk, hogy társaink panaszaitól zaklatva Szentségtek füleit is ezzel kényszerülünk zaklatni. Most folyó országgyűlésünkön ugyanis, a királyi felség jelenlétében, panaszt tettek egy bizonyos, Lengyelországba való Pál úr ellen a pécsvári Szent János-prépostsággal kapcsolatosan, amelyet ő idegen eljárások és hagyományainkat, szokásjogunkat és szabadságunkat kívülről fenyegető egyházi cenzúrák útján erőszakosan akar magának megkaparintani.

Miután ez ügyben felséges király urunk a mi tanácsunkra a maga álláspontját írásban bővebben is kifejtette Szentségtek előtt, mi jelen folyamodványunkban csupán annyit kívánunk ahhoz hozzátenni, hogy atyai kötelességére és ama szoros viszonyra hivatkozva, amely hódoló országunkat az Apostoli Szentszékhez láncolja, esedezve kérjük Szentségteket, hogy méltóztassék inkább közös szabadságunkat, semmint néhány személy egyéni becsvágyát fölkarolni és szíveskedjék a mi és országunk nyugalmát efféle szokatlan és meglepő eljárásoktól megóvni. Közel van ugyanis, sőt már el is érkezett az az idő, amikor egy sokkal fontosabb küzdelem+ hív bennünket – hitünkért és hazánkért! Márpedig ha épp ez időben ennek a szabadságunknak a védelmezésére kényszerít bennünket Szentségtek, gondjainkat nem enyhíti, csak súlyosbítja. – Magunkat ajánlva borulunk Szentségtek lábai elé, akit az Úr őrizzen meg boldog egészségben.

Kelt pozsonyi országgyűlésünkön, 1453. szeptember hó 13-án.




Hátra Kezdőlap Előre