15 Giovanni Castiglione bíborosnak+
V. László király nevében

László, Isten kegyelméből Magyarország… királya stb. a Krisztusban tisztelendő Atyának, Giovanni paviai Püspöknek, az Apostoli Szentszék Legátusának üdvözletét és őszinte szeretetét küldi.

 

Krisztusban tisztelendő Atyánk, szeretett Testvérünk!

A hallgatást józanabb dolognak ítélve halogattuk volt a választ a császár őfelsége követeinek korábbi vádaskodására, amellyel ártatlanságunkat Regensburgban+ fennhangon mocskolták, mivel úgy véltük, helyénvalóbb néma megvetéssel kezelni azt a dőreséget, mintsem hogy megfelelő válasszal jelentőséget adván neki, méltónak mutassuk mentegetőzésünkre. Miként ugyanis Atyaságtok későbbi leveléből, valamint más barátaink tudósításából értesültünk róla, az illető követek csúnyán visszaéltek türelmes hallgatásunkkal, s tétlenségünk láttán úgy hitték, vagy meghátrálunk, vagy föladjuk ezt az ügyet; úgyhogy vádaskodásukat fokozva épp szelídségünk – melytől pedig csillapodniok kellett volna – adta kezükbe a további fegyvereket, és megismételt rágalmaikkal odáig ragadtatták magukat, hogy egyetértőleg eldöntötték: ha mi nem vagyunk ott,+ akkor testvérünknek, a császár úrnak a távolléte sem kárhoztatható semmiképp.

Ilyen körülmények között tovább már nem volt célszerű tétlennek maradni, nehogy a józanság hanyagságba csapjon át, ha halogatjuk fölfedni e kérdésben az igazságot, mely már természeténél fogva is a győzelemre irányul – főként pedig azért, hogy miközben a dőre rágalmak cáfolatát elmulasztjuk, úgy ne lássék, mintha nemcsak meghátrálnánk ez ügyben, hanem még bátorítanók is őket. Meg is adjuk majd a választ, mégpedig nem csupán szavakkal – amiket önmagukban méltatlan eszköznek tartunk arra, hogy megfizessünk a vádaskodóknak –, hanem a tények igazságával, mert ennek vezérlete alatt, józanságra s nem megtorlásra törekedve akarjuk legyőzni ellenfeleinket, ám nem bántani a legyőzötteket!

Az említett követek állítása szerint a császár úr a keresztények oltalmának ez ideig elhanyagolt ügyét szíve-lelke teljes buzgalmával törekedett a gondjaiba venni, hogy az ő idejében az odaadóbb gondoskodás folytán majd kedvezőbb állapotra jusson; önszántából is régtől fogva ennek előmozdításán fáradozik, legutóbb pedig szentséges urunk és főpásztorunk buzdította őt erre. Miközben pedig kellő figyelmet kívánt fordítani a terv végrehajtására…+

[1454. május]




Hátra Kezdőlap Előre