16 Francesco Foscari velencei dózsénak+
V. László király nevében

László, Isten kegyelméből Magyarország… királya stb. a kiváló Fejedelemnek, Francesco Foscarinak, Velence Dózséjának stb. üdvözletét és baráti szeretetét küldi.

 

Kiváló Fejedelem, szeretett Barátunk!

Hogy türelmes magatartásunk mily hálás fogadtatásra talált nálatok, szerettük volna azt baráti kapcsolatainkhoz illő jelekből kiolvasni, főként olyanokból, melyek számotokra dicsőséget s nem terhet jelentenek – mivelhogy bölcsességtekhez az lett volna méltó, ha türelmünket úgy fogjátok föl, mint ami hasznotokat szolgálja, nem pedig károtokra válik.

Azóta, hogy a néhai szent ősünk és közöttetek támadt háborúk és fegyveres összetűzések nagyjából elcsöndesedtek – mint tanácsosaink egybehangzó tanúságtételéből tudjuk –, sem nagyatyánk, sem – míg élt – néhai dicső atyánk, de távollétünkben, a királytalanság idején, Magyarország kormányzója sem szegte meg a békeszerződést+, és nem követett el olyan törvénysértést, amiért azzal vádolhatták volna, hogy újabb nézeteltérések magvát hinti el. Az ő nyomdokaikat követtük ebben magunk is, és mihelyt országunk kormánya a kezünkbe helyeztetett, elhatároztuk, hogy úgy cselekszünk, hogy a magunk és mieink részéről teljes legyen biztonságotok és nyugalmatok, s megadjuk nektek mindazt, amit a barátság méltányos ápolása, valamint a béke, a nyugalom és a jóakaraton nyugvó szomszédság jogai megkívánnak. Mindezt pedig oly türelemmel tartottuk meg, hogy – jóllehet gyakori jogtalan törvényszegésekkel, koronánk bizonyos javainak s jogainak elfoglalásával, amit említett atyánk elhunytát követően nemcsak hogy ok nélkül, hanem minden igazi alapot nélkülözve tettetek és követtetek el, nemegyszer jogos alkalmat szolgáltattatok a viszályra – mindazonáltal a mieink minden erőszakos cselekménytől tartózkodtak, és megtorlásra vagy kár okozására még oly időszakban sem tettek kísérletet, amikor pedig ügyeitek és fegyveres erőtök egyéb irányú lekötöttsége megnehezítette volna számotokra a védekezést, megtámadástokra viszont kedvező alkalmat szolgáltatott volna. Ilyenformán tehát mind ez ideig készebbek voltunk eltűrni, hogy ti a jogtalanságok terén s nem a baráti jogok gyakorlásában kerekedjetek fölénk.

Mindezt megfontolva, miután a raguzaiakkal kapcsolatos legutóbbi törvénysértő lépéseitekre fény derült, azok világosan tanúsítják előttünk, miként viselkedtetek velünk szemben eddig, illetve miként fogtok viselkedni ezután. Fő törekvésetek – mint megtudtuk –, hogy valamennyi meglevő kiváltságuktól megfosszátok, saját partvonaluk határai közé zárjátok őket, és elragadjatok tőlük minden alkalmas kijárási, védelmi, sőt úgyszólván életlehetőséget is. Jóllehet meg nem foszthatjátok őket ősi hajózási, kereskedelmi és törvényes védekezési joguktól, mégis rendeletileg tiltottatok ki mindenkit – a türelmes behódolókat kivéve – a tenger szabad használatából, és mindenkit – szomszédaitokat leszámítva – az átkelés lehetőségéből; a nyílt tengeren raboltattátok el tőlük számos portékájukat, és hoztatok rendeletet azok elkobzására, amelyeket ősi szokásjog alapján vagy eladás céljából vittek ki, vagy megvásárolva vittek volna haza; idegen jog, idegen szabadság sérelmére sűrű egymásutánban halmoztátok egymásra az új törvényeket, új terheket, válogatott sérelmeket és szokatlan vámokat. Ennélfogva azután messze túllépve városotok joghatóságán, úgy látszik, ott szolgáltattatok jogot, ahol – a magunk részéről nem kételkedünk ebben – ha az eseményeket a méltányosság, a bölcsesség, a béke és a baráti jó szomszédság elvei irányítanák, bölcsességtekben épp magatok fölött mondanátok ítéletet!

Mi viszont – mivel ezek és az ezekhez hasonló dolgok a magunk és a mieink jogaira, szabadságára és birtokaira nézve sérelmeseknek látszanak, s egyébként sem egyeztethetők össze a közbékével meg a barátság követelményeivel – fölszólítjuk, buzdítjuk és kérjük Testvérségteket, hogy az igazságosság, a mindenkit megillető méltányosság és törvényesség, valamint bölcsességetek követelményei szerint szíveskedjetek a törvényszegések folytán megváltozott állapotokat helyreállítani, a mieink kárát megtéríteni, a rovásukra újonnan bevezetett valamennyi törvénytelen úttilalmat és vámot visszavonni, hogy kivált raguzai alattvalóink – akiket egyedülálló hűségükért és erényeikért forró szeretettel ölelünk magunkhoz – mentesüljenek ezektől s az ezekhez hasonló terhektől és törvénytelenségektől, lehetővé téve számukra, hogy mind szárazon, mind tengeren élvezzék azt a szabadságot és nyugalmat, amellyel említett őseink idején is éltek, vagyis ne legyen szomszédaitok sorsa mostohább, mint ellenfeleiteké!

Minthogy pedig a mi szándékaink a máig megőrzött hagyományoknak megfelelően változatlanul mindannak megtartására és megteremtésére irányulnak, ami nyugalmatokat és a közbéke megszilárdítását célozza, méltányos volna bölcsességtekkel fontolóra venni, hogy nagyfokú türelmünk érdeméből és a baráti kapcsolatok ápolásából hasznot merítsetek inkább, mintsem megvessétek azt – úgy ahogy mindezekre vonatkozólag, ha szükség lesz rá, hívünk, Bodó Gáspár, udvarunk vitéze világosabban is föltárja majd előttetek szándékainkat: akinek útján, úgy reméljük, baráti választ fogtok adni nekünk.

Kelt Prágában, cseh királyságunk városában, az Úr 1454. esztendejében, június hó 14-én.




Hátra Kezdőlap Előre