19 Rácország despotájának+
V. László király nevében

Kiváló Fejedelem, szeretett Hívünk!

Szerettük volna, ha leveletek vidámabb volna – az tudniillik, amelyet legutóbb eme familiáristok útján küldöttetek nekünk, s amelyben azokról a bajokról, károkról,+ fosztogatásokról és gyújtogatásokról írtok, melyekkel a törökök sújtották a rác hercegség földjét. Miközben ezek súlyos aggodalommal töltik el lelkünket, lehetetlen nem fájlalnunk ezek s hasonlók váratlan bekövetkeztét, Isten és az emberek előtt emelve vádat a fegyverszünet+ megszegése és ama vérszomjas pogányok hűtlensége miatt. Szerencsétlenségtekben veletek is mélységesen együttérzünk, hiszen ti mindezt Krisztus igaz hitéért és a hitben való kitartásotokért szenvedtétek el. Mindazonáltal ezek közepette is – türelemmel viselvén el ugyan az isteni ítélet ostorcsapásait – minden igyekezetünkkel megkíséreljük megbosszulni a hitszegést és a hívők hitszegő lerohanását.

Úgy látjuk pedig, hogy ugyanezen levéltekben szemrehányással illettek s vádoltok bennünket, mintha megbízottaitoknak s üzeneteiteknek, amelyek útján e csapások bekövetkezését előre jeleztétek, csekély hitelt adtunk volna. Ha azonban így hiszitek, nem jól vagytok tájékoztatva irántatok való őszinte érzéseinkről és nagyrabecsülésünkről, mely oly nagyfokú, hogy nemcsak hinnünk kényszerít, hanem egyenest arra kötelez, hogy egyetlen szavatokban vagy betűtökben se kételkedjünk. Ennek okáért legyetek nyugodtak felőlünk, s ne tápláljatok olyan meggyőződést, mintha mi másként gondolkodnánk vagy ítélnénk rólatok, mint ahogy az a világ bármely derék és hűséges uralkodóját megilleti, és ne vonjátok meg bizalmatokat irántatok táplált nagyrabecsülésünktől, ha egyszer hisztek abban, hogy mi azoknak a királyoknak vagyunk az örököse, akik kiváló érdemeitekért mindenkor különleges szeretetükkel öveztek benneteket!

Végül pedig leveletek harmadik, egyszersmind utolsó részében arra kértek bennünket, hogy nyújtsunk segítséget, és azonnali írásos tájékoztatást is kívántok, van-e némi remény arra, hogy támogatni tudunk benneteket és védelmi harcaitokat. – Ezzel kapcsolatosan nemcsak azt vesszük zokon, hogy már az előbb érintett sérelem hatására (úgy látszik) kétségbeestek, és nem bíztok segítségünkben és támogatásunkban, noha nyilvánvalóan tudjátok, hogy azok a támadások, amelyeket a hitetlenektől a hitért elszenvedtek, inkább irányulnak ellenünk, mint ellenetek, hiszen sokkal több a miénk, aminek megtámadására a török készül, mint a tiétek, amit már támad. Éppen ezért a jövőben ne üssön tanyát szívetekben a kétség, hiszen mi ugyanolyan fontosnak tartjuk a ti megoltalmazástokat, mint a magunk békéjének a megőrzését. Mert egyetlen csapás sem sújthat rátok, amely a ti sebeiteken keresztül ne bennünket érne, s amelytől veletek együtt ne szenvednénk magunk is.

Hogy azonban nagyobb reménységben lehessetek az eljövendő támogatást illetően, jelezzük Hűségteknek, hogy már régóta szilárd elhatározásunk oda, Magyarországra visszatérni+. Az említett csapás hallatára azonban egy keveset még itt időztünk, nehogy váratlan visszatérésünk az ellenség bátorságát növelje félelme helyett. Maradt ugyanis e vidéken néhány sürgető, elintézésre váró ügy, melyeket ha elhanyagoltunk volna, komoly akadállyá válhattak volna a hátunkban. Miután azonban az Úr akaratából mindezt kedvezően elintéztük, s valamennyi szomszédunkkal, kik viszályban állottak velünk, immár békét teremtettünk, most úgy határoztunk, hogy találkozóra jövünk össze Lengyelország felséges király urával+, testvérünkkel és sógorunkkal, valamint e felső részek számos fejedelmével, s ezt ez év Szent Miklós-ünnepén városunkban, Boroszlóban rendezzük meg, ahol is egyebek között főként arról fogunk tárgyalni, hogy…+

[Prága, 1454. augusztus eleje]




Hátra Kezdőlap Előre