20 Giovanni Castiglione bíborosnak+
V. László király nevében

László, Isten kegyelméből Magyarország… királya stb. a Krisztusban Főtisztelendő Atyának, Giovanni paviai Püspök Úrnak, az Apostoli Szentszék Legátusának, szeretett Barátunknak. Üdvözletünket és baráti érzéseinket küldjük.

 

Főtisztelendő Atyánk, szeretett Barátunk!

Ma, midőn megjelent előttünk kancellázunk, János váradi püspök úr+, jelentette, hogy levelet kapott Főtisztelendő Atyaságtoktól, melyben a maga részéről egyebek között arra inti őt, hogy szorgalmazza egy követségnek az elküldését valamennyi, a törökökkel kapcsolatos és egyéb kérdés megtárgyalására felséges testvérünk, a császár úr előtt+. Hozzáfűzte még, hogy a levélből értesült, miszerint Atyaságtok már két, ezt szorgalmazó levelet is küldött nekünk, ám azok egyikét sem méltattuk válaszra.

Ami az első pontot illeti, nagyra értékeljük Atyaságtok fáradozásait, amikor személyéhez és hivatalához méltó módon viseli gondját vállalt dolgainknak. Hallgatni fogunk figyelmeztetéseire, és elküldjük azt a követséget – amelyet elküldöttünk volna korábban is, ha fontos körülmények akadályokat nem támasztottak volna. Már itt tartózkodik nálunk kiváló rokonunk, Cille grófja+, akinek megérkezte elé mindenkiénél nagyobb várakozással tekintettünk. Itt vannak Magyarország jelentősebb főpapjai és bárói is, akik meghozták annak a törvénynek a szövegét, mely ama ország nagyszerű elhatározását rögzíti a törökök ellen. Már csupán az hiányzik, hogy tanácskozzunk, s néhány nap múlva döntsünk is azokról a dolgokról, amelyeket elvárnak tőlünk.

Atyaságtok előző leveleit illetően elismerjük, hogy megkaptuk őket, de azonnal gondoskodtunk a válaszadásról is. Amikor ugyanis nemrégiben bizonyos ügyek elintézése végett a császár őfelségéhez küldöttük megbízottul egyik csehországi tanácsosunkat, a tiszteletreméltó klenóci+ Prezbyket×, akkor egy megbízólevél kíséretében arra is fölhatalmaztuk, hogy tárgyaljon Főtisztelendőségtekkel, elsősorban azokról a kérdésekről, amelyeket említett leveleiben érintett. Ha ezt elmulasztotta volna, a jó szándék pótolja a szavak hiányát – Atyaságtok pedig legyen meggyőződve mindenkori odaadó tiszteletünkről.

Kelt Bécsben, az Úr 1455. esztendejében, március hó 3-án.




Hátra Kezdőlap Előre