33 Protáz× olmützi püspöknek+

Tisztelendő Atya, szeretett Testvérünk!

Nemrég tért vissza a Városból+ felséges király urunk egyik küldötte, bullás apostoli levelet kézbesítvén neki, amelyet azután a király úr rendeléséből elküldtek nekünk. Minthogy azonban láttuk, a benne foglalt ügy Csehország felséges királyára+ vonatkozik, fontosnak tartottuk a levél átiratát jelen sorainkhoz csatolva Atyaságtoknak elküldeni. Király urunk ugyanis fölhatalmazott bennünket, hogy ha jónak látjuk, a levél tartalmát másolatban közöljük Atyaságtokkal. És bár nem kételkedünk abban, hogy a hírek, amelyeket e levél tartalmaz, más forrásokból már eljutottak Atyaságtokhoz, mégis szükségesnek láttuk azokat újólag megismertetni Atyaságtokkal – nem hogy fölhánytorgassuk, hanem mert fájlaljuk őket.

Fájlaljuk ugyanis, hogy fejedelmi uratokat, aki uralkodása kezdetén a bölcs és dicső fejedelem nevét érdemelte ki, most a becstelenség borzasztó ítélete sújtja –+ holott ezt, ha hajlandó lett volna önnön bölcsességére s barátai tanácsára hallgatni, mindenképp elkerülhette volna. Többi barátja mellett – midőn Prágában voltunk, sőt Morvaországban is, őfelségénél időzvén – magunk is becsületes megoldásokat javasoltunk neki, és intettük: bölcs megfontoltsággal vegye elejét a gyalázatnak, amelynek bekövetkeztétől már akkor féltünk, és oltalmazza meg királyi becsületét és méltóságát, melynek fő ereje abban áll, hogy erkölcs és vallás terén a többi keresztény uralkodóval egy úton jár. Ám amint látjuk, figyelmeztetésünknek nem volt semmi foganatja: mások tanácsai többet nyomtak a latban, mint a mieink.

Fájlaljuk tehát, hogy barátainak a tanácsát ez ügyben nem fogadta meg; ha helyt adott volna nekik, királyi felsége soha nem veszítette volna el ragyogását. Fájlaljuk azt is, hogy e gyalázat híre úgy jutott el a földkerekség fejedelmeihez, hogy a legjobb akarattal sem lehet majd egykönnyen lemosni azt. Mi azonban, ha buzgó fáradozással vagy tanáccsal tehetünk valamit királyi becsületének helyreállításáért és hajdani méltósága visszaszerzéséért azt nemcsak szívesen, de a lehető legnagyobb készséggel megtesszük – csak őfelsége se ártson önmagának! Azt is megmondjuk azonban, hogy ha mint eddig, úgy ezután is a maga akaratát akarja követni, legyen ez bármilyen hatalmas a reá váró gyalázat még hatalmasabb lesz, neki pedig sohasem lesz akkora hatalma, hogy e gyalázatot önmagáról vagy utódairól lemoshatná! Mindezt őszinte szívvel írtuk; ti beszéljetek s cselekedjetek úgy, amint e helyzetben a legjobbnak látjátok.

Kelt Esztergomban, az Úr 1465. esztendejében, október hó 17-én.




Hátra Kezdőlap Előre