Estve lenyugodtam pompátlan ágyamban, |
| Sokféle bajokkal dőlöngvén magamban. |
Nem mindjárt alhaték, elmém hányattata |
| S éjfélig semmikép szemem nem húnyata. |
Elmélkedni kezdtem jövendő dolgokról, |
| Élők előtt rejtett, felható titkokról. |
Midőn egy szép ifjú, tündökölvén képe |
| Nékem megjelene s nyoszolyámhoz lépe. |
Lóthnak angyalai hasonlók lehettek, |
| Kik Zsodom népétől csaknem fertőztettek. |
|
– Gondolkodol – ugymond – lelkednek sorsára |
| S ezen élet után leénd hajlékára. |
Jer velem, ne búsulj, mennyeknek országit |
| Néked megmutatom s szentek boldogságit. |
Most egyszer a Mester embernek tekintni |
| Azt engedte, kire meséjeket hintni |
Nem szűnnek papjai hibás vallásokban, |
| Hogy népek foghassák vetett hálójokban. |
Asztolf Hipogriphon hold felé vágtata. |
| Harmadik egekig Szent Pál ragadtata. |
Hány lészen, kit te látsz, most még nem mondhatom |
| S csupán vezérlésem néked ajánlhatom. – |
Megráztam magamat s kezdettem borzadni |
| S bár dunnám nem vala, keményen izzadni, |
Mint mikor hév vízben valaki feredik. |
| Vagy nyáron birkózván, szörnyen erőlködik. |
|
– Ember! – úgymond – Mit félsz? nem hat késértetre |
| Képem s velem bátran szállhatsz feleletre, |
Nem jelenhet néktek, mint mondja dajkátok, |
| Ollyas lélek, kire rájutott az átok. |
Ördögök sem járnak világ térségében, |
| Bár tőlük rettegjen pápista hitében. |
|
De valamint tőled majomig leszállván |
| Sokféle teremtést, illy grádicson állván, |
Szemlélhetsz, úgy szintén ha hágsz lajtorjára, |
| Sok vagyon míg jutnál Fő Mester voltára. |
Egy ollyan teremtést énbennem szemlélhetsz |
| S ugyanazért tőlem semmiképp nem félhetsz. |
Irtózik lelketek gorombább hajléka. |
| Ha közelget hozzá szokatlan portéka: |
De katona lévén, szivet végy magadnak, |
| Ijedve csak banyák s félénkek maradnak. – |
|
Erre lassan-lassan kezdék felöltözni |
| S újult bátorságra végtére költözni, |
Úgy hogy őkemének illy módon szólottam: |
| – Az egekről sokat éltemben hallottam; |
Örvendek, hogy jöttél elkésérésemre |
| S így az Úr titkait vehetem szememre. |
Ablakomon kivül volt egy tüzes szekér: |
| Hogy üljek melléje, becsülettel rákér. |
Lovak helyett lévén sárkányok béfogva, |
| Hágóra, reszketvén, juték tántorogva. |
Megyünk, mint midőn szél hasít fellegeket, |
| Sebesen haladván csillagos egeket, |
Fontenel világit nem volt időm látni |
| S vezéremmel rólok kérdéseket váltni. |
Már harmadik égbe meglett érkezésünk, |
| Szekerünkről szállni nem sokat is késünk. |
|
Ragyogó szépségét annak nem mondhatja |
| Emberi nyelv, Szent Pál sem magyarázhatja. |
Fényes trónusában ült Atya Fiával, |
| Térdek közt a Galamb tündöklik tollával |
S a többi boldogok rang szerént elosztva. |
| Földi méltóságtól ámbátor megfosztva, |
Ki-ki maga helyét elnyervén Rómától, |
| Sokért nem távoznék kijegyzett polcától. |
A Szenteknek Szentét chérubok szárnyai |
| Fedezik s ottan is ritka szem árjai |
Vettethetnének rá, hogy ne vakulnának. |
| De bezzeg szünete nincsen hosannának. |
Kit tele torokkal rikolt szentek nyája |
| S angyalok serege; szép ennek kótája, |
De mégis unalmas, mert nem változhatik |
| S öröktől örökre eképp vonattatik |
A Szentek Szentének gyönyörü látása. |
| De mivel annak sincs soha változása, |
Nem tudom, a szentek mi módon győzhetik |
| S unalmát végtére hogy nem érezhetik? |
|
Jön ehhez, hogy bölcsre nem képes találni, |
| S csak büdös papokkal lehet cimborálni. |
Isten szamarinak mondattak éltekben, |
| S voltokat megtartják boldoggálétekben. – |
Szent szüzekkel megtelt mennyeknek országa, |
| Vagy olly asszonyokkal, kiknek komorsága |
Ámornak nem hódolt, hacsak pappá nem lett |
| S örök szüzességről esküvést le nem tett. |
Ha találtatnék is egy, vagy két kurvácska: |
| Penitenciától már elszáradt fácska. |
Azért vezéremnek inkább megvallottam, |
| Hogy innen örömest másfelé szállottam. |
Midőn belelépénk ismét szekerünkbe, |
| – Csúfos – mondám néki – keresztény egünkbe |
Vitézség, nagy lélek senkit sem vezetnek |
| S otromba lakosi paptól jegyeztetnek. |
Kárhozást vetettünk Athénás bölcsire, |
| Lakedemon, Róma jeles vezérire. |
Solon, Aristides Confucéval sülnek |
| S Márk-Aurél, mint Fridrik pokolra kerülnek! |
Szent Husz, papok feddvén, jutott kárhozásra. |
| S tisztjét fertőztető Gergely boldoglásra. |
Apját gyilkosoló, rontója honjának |
| Mennyországra érhet, fizetvén papjának. |
|
Többeket is mondék ilyes legendára, |
| Rómának szentjeit rávonván kostára, – |
De hamar megtorkolt tündöklő vezérem, |
| Mondván: testben lévén hogy még fel nem érem |
Eszemmel ezeket s másfelé fordula |
| Szekerünk s állásra nem soká hárula. |
|
Mahomednek lévén most paradicsomába, |
| Ugymond: majd meglátom mint tetszik voltába. |
Érdem nélkül ide nem lehet béjutni |
| S kivált vitézségnek kell pályáját futni. |
De minden kedvezés csak földi mulatás, |
| Örökös vendégség s egyébbi firtatás. |
Muzulmánnak itten szabad borral élni |
| S nem kell részegségtől s muftijától félni. |
Hurik ezerenként elébe vitetnek |
| S vénhedést képekben mert nem szenvedhetnek, |
Kies ifjuságok őtet ingereli |
| S gyakorlott élések erejét neveli. |
Töltve van az asztal választott étkekkel |
| S tobzódhatik ki-ki kedves vendégekkel. |
Alcinous kertje csak illyen lehete, |
| Szebb gyümölcsöt Circe nem is nevelhete. |
Itten Zefir társi gyengén lengedeznek |
| S levegőt hüsitvén ujulást szereznek. |
Különös lovakkal fénylik istállója |
| S mindent felyülhalad agara, kopója; |
Ékesebb fegyvere nincsen szultánjának, |
| Ragyog minden része gazdag ruhájának. |
Szép lánykák kebléből mégyen vadászatra |
| S visszatér estvére Lucullus falatra, |
Osztán még szebb lánnyal tölti éjszakáját, |
| Kedvére cserélvén társát, paripáját. |
|
Egyszer agarakkal nyulait fogatja, |
| S arabus szürkéjét utánok futtatja, |
Másszor gyalog mégyen tarka kopóival, |
| Hogy szarvasra lőjjön arany nyilaival, |
Vagy vadkant bosszantson gyémántos tőrére, |
| Midőn dühösödik elkapott sebjére. |
Néha vizslával is kerenget tarlóban, |
| Foglyokat lövöldöz s fürjet fog hálóban, |
Estve készen várja drága vacsorája, |
| S minden nap változó remek muzsikája, |
Midőn egyik szüznek vetvén keszkenőjét, |
| Azzal kijegyezve mellette fekvőjét, |
Különös hangokkal izlésre gyullasztja, |
| S osztán hogy alhassék, azokat fogyasztja. – |
|
Így folynak napjai Mahomed nyájának, |
| Végét nem érhetvén örök hívságának. |
De lelket nem látom ezekben résztvenni |
| S minden boldogságát csak testére menni. |
Mégis inkább tetszhet, mint örök éneklés |
| S szemekkel egy tárgyra szünetlen érdeklés. |
Mondám: Okoskodást hagyjad jobb időre. |
| Felelé vezérem: Menjünk más dülőre. |
|
Nem volt ollyan rövid, mint elébb, járásunk |
| S hosszabbra terjedett mostan utazásunk, |
Minthogy régieknek Eliziumjára |
| Indula szekerünk, Styxnek szép partjára. |
Már készen várt bennünk Cháron bárkájával |
| S nem mert belémkapni gorombaságával. |
Noha testben valék, vezérem szavára |
| Morogván eresztett odvas csónakjára. |
|
Valamit az elme kieset gondolhat |
| S nyugalomnak valót kéz egybenkapcsolhat, |
Itten szemléltetett érdem jutalmára: |
| Elégtelen valék ezek csudájára, |
Árnyékos völgyekkel hegyecskék változnak |
| S kristály forrásokban halak ugrándoznak: |
Erdők ékességét madarak énekje |
| Zengteti, szépitvén tollaik remekje. |
Egyszóval, valami Kinából hozatott, |
| S ánglusnak kertjében még szebbre válhatott. |
Ezek itt mindenütt leletnek tetézve, |
| S még felhatóbbakra gondolnád igézve. |
Az egész tartomány gyönyörű kertből áll |
| S boldogoknak örök sétálójává vál, |
S tov’* s ama fejér kő csak fiókja volna |
| Ezen ékes kertnek s róla ki is szólna, |
Hahogy szemlélheté földi szemeivel, |
| Mint bánt a régiség vitézi s bölcsivel: |
|
Szép jáspis grottában itten akadhatni |
| Egy csoport boldogra, tovább ők láthatni |
Örökzöld pázsiton mint kerekben ülnek |
| S narancs-, rózsafáknak árnyékfán hüsülnek. |
Nincs itt civakodás, ellenségek látni |
| Harcikról egymással okoskodást váltni. |
Hajdani vitézek bámulva hallgatják |
| Uj módját harcunknak s meg sem is foghatják |
Puskapor erejét, kit barát talála, |
| Hogy lenne távolról ezerek halála. |
Pompejusszal látám beszélgetni Caesárt,* |
| Thrésivel Nagy Fridrik sétálgatásra járt, |
Villársszal Eugén beszédre kerüle |
| Mostani harcokról s nagyon meghevüle, |
Hallván, hogy franciák mindenütt kergetik |
| Császár katonáit, ha szemre vehetik: |
De Villársz őnéki jól megmagyarázta, |
| Hogy nem hibáz a nép s vezérekre rázta |
Veszéllyét Ausztria vitéz sereginek |
| S tudatlanságára rossz miniszterinek. |
József s az öreg Daun Schultenburggal léve |
| S Mórónak mindenik dicséretet téve. |
Nagy mestert szemléltek retirádájában, |
| Birák is lehettek sereg hátráltában. – |
Ferdinánd Laudonnal* hozzájok vetődvén |
| És Bonapartéról köztük szó ejtődvén, |
Szerencsés harcait nem győzték csudálni |
| És Boliőt, Vurmsert keményen rostálni. |
Alvinczyvel mégis kegyesbben bántanak, |
| Mert romlott sereget kezében tudtanak, |
Mellyel mindent próbált, ami kitelhete, |
| Noha diadalmat szegény nem nyerhete. |
Csudálták, hogy Bécsnek a franc nem indula, |
| Mert Károly előtte mindenütt crukkola. – |
S fel nem fuvalkodván nagy szerencséjében, |
| Békességre hódolt Leoben vidékében. |
Továbbat Plátóval Russzó beszélgete |
| S francok változása tőlök fejeztete. |
Voltér sok tudóssal kivül sétálgatott |
| S terjedt tudománya tőlük bámultatott. |
Lucian kiváltképp láttatott kedvezni |
| A ferneyi bölcsnek s meg tudta jegyezni, |
Hogy hol s melly ékessen követte példáját, |
| Honjának hasznára forditván tréfáját. |
Abban megegyeztek, hogy jobb csufolásra |
| Venni némelyeket, mint disputálásra, |
Azután mindketten hozzám fordulának, |
| S hogy őket követném, kezet adatának. |
Mentem magam, mondván: nem szeret nevetni |
| A magyar s veszéllyes őt most enyelgtetni. |
De felel Lucián: Csak eképp használhatsz |
| Hazádnak s érdemre, mint mi ketten, szállhatsz. |
Atyámat Aristid s Márk Auréllal ülni |
| Láttam s Berenstorfról beszédre kerülni. |
Dánus miniszterét egyezve dicsérték |
| S többi kormányozók kicsinységét mérték. |
Monarchiánk kivált atyám sajnállotta |
| S mostani vezérit szörnyen káromlotta. |
|
Engem látván felkelt s keblemben sietett, |
| Osztán hazájáról holmit kérdezgetett. |
Hallván tőlem ügyét, könnybelábadt szeme. |
| – Oda van már – ugymond – magyarnak érdeme. |
Hogy köztük kell élned, fijam, sajnáltalak, |
| Eddig emberségben maradni láttalak. |
Ne hagyd magad, kérlek, rossz példáktól rontni |
| S ámbár kabbalájok fel nem tudod bontni, |
Tűrd békével ügyét, tám isten jobbat ád… |
| De honnan van, hogy most itt szemlélhet apád?… |
Kezeit csókolom s feleltem zokogva: |
| Hogy még meg nem haltam… Azonnal morogva |
Vezérem félrevesz: – Nem azért hoztalak, |
| – úgymond – hogy itt fecsegj; majd megtanitalak! – |
Ettől megrettenvén, kezdém őt követni |
| S nem is mertem szemem több magyarra vetni; |
Ámbátor Orczyval jeles vitézinket |
| Egybenülni látám s régi bölcseinket. |
Bévivén vezérem egy kies grottába, |
| Kegyességre kezdett hódolni voltába. |
S tőlem azt kérdezte: Mellyket választanám |
| A három egekből s legjobbnak tartanám? |
|
Az egyike – mondám – csak papoknak való; |
| Mahometé restnek kényére sarkaló; |
Elysium pedig csak elmét táplálhat |
| S ha voltunk formában más világra szállhat, |
(Mint tégedet látván, merném reményleni) |
| Annak is kellene talám örvendeni. |
|
Keverni szeretném Mahom mennyországát |
| S ős Elysiumnak mélyebb boldogságát. |
A kettőből éppen nekemvaló lenne, |
| Mert testem, mint lelkem örömben résztvenne. |
|
Nevetett az ifju: Van eszed, barátom! |
| – Úgymond – kivánságod lehetőnek látom, |
De most még nem szabad néked odamenni, |
| Gorombább testedet elébb le kell tenni. |
Addig is Epikurt ha bölcsen követed, |
| Negyedik egedet e földön lelheted. – |
|
Szomszédim lármázván, felébredtem erre, |
| S a szekér elméne, de nem tudom, merre. |
|
|