Orczy Lőrinc
A bugaci csárdának tiszteletére*

Csikósok oltárja, juhász kápolnája,
Betyárok barlangja, ringyóknak tanyája,
Bolhák, egereknek, békák palotája,
Dongólégy, darázsok, szúnyogok bárkája!
Ki tett téged ide világnak csúfjára?
Ki állíttatott fel sok gazdák kárára?
Nem vagy te vendégház korcsma formájára,
Sem jövő, sem menő utasok hasznára.
Négy rongyos fal, kémény, egy csikorgó ajtó,
Bogárhátú fedél, nyitva mint akasztó,
Egy földlyuk melletted, ott van a csábító:
Előtted leásva áll egy vastag bitó.
Nem a kormos bogrács, ki büdös tűzéktől,
Nem két szurkos fazék, ki zsíros dögbéltől,
Hoz neked vendéget alsó-felső széltől,
Ijesztenek ezek a te cégéredtől.
De mikor fergeteg támad a fellegben,
Zúz vagy havaseső áztat köpönyegben,
Villámlás, csattanás rettent nyárközépben,
Tehozzád sietünk, szállást kérünk szépen.
Akkor nem cserélnénk az Aranyos Sasért,
Nem perlünk gazdával a jobb numerusért,*
Noha nem szaladnak eltévedt kulcsokért,
Megnyugoszunk benned, nem adnánk egy várért.
Bizony nagy hívság van a sok építésben,
Az ország elmerült ezen betegségben,
Aki lakni akar igaz csendességben,
Szívét szorítsa be kisebb kerítésben.
Egybenragadt falak hosszú menedéke,
Sétáló folyosók, paloták mértéke
Nem gyönyörűségnek sokszor a vidéke,
Inkább gond és búnak széke vagy rejtéke.
Együgyű eleink egy tálhoz ültenek
Asztalnál, egy házban együtt megfértenek,
Nem kárpitos ágyat, ponyvát kerestenek,
Együtt feküdtenek, fel együtt keltenek.
S akkor közelebb járt az igaz barátság,
Atyafi szeretet, jókedv és nyájasság,
Most hogy hozzánk béjött kölcsönös cifraság,
A szín megmaradott, eltűnt a valóság.
Sok vár, kastély vagyon már boldog hazánkban,
Ahol patkós csizma nem hág palotában,
Van ház, hol a gazda megáll pitvarában,
S bémenni ha akar, öltözik kapcában.
Sem haszon, sem szükség, sem alkalmatosság
Az ilyen épület, ez csak merő hívság,
Sem ház, sem kalitka, cifra nyomorúság,
Minek készíttetett ilyen múlandóság?
Ó csárda! becsesebb nálam te szegleted!
Béfogadsz, negyven is sokszor a vendéged.
Jobb szállásom vagyon nékem temelletted,
Szükségben nyugovást király is lel benned.
Maradj tehát békés puszta közepében,
Kecskeméti kenyér süljön kemencédben,
Kőrösi bor bőven keljen a pincében,
Sok utas nyugodjon faladnak tövében.



Hátra Kezdőlap Előre