Hol régenten Bacchus jövén Indiából, |
Megszállott nyugodni fárasztó útjából; |
Hol halálos sebet mérges parittyából |
Veve, s visszatére Vénus hagyásából, |
|
Ott vagyok s képzelem a szöllős dombokat, |
Tokaj hegye körül felkelő ormokat, |
Most a szomorú tél béfedte azokat, |
S rejti szemeimtől víg ábrázatjokat. |
|
Nyugszik a természet, jég fedez vizeket, |
Hó fehérségével bélepett réteket, |
Zúz és fonnyasztó dér borít ligeteket, |
Homályos köd fekszi a szép vidékeket. |
|
Vetem szemeimet csavargó Tiszára, |
Büdös Bodrog vize lassú patakjára, |
Hányom az elmémet tekergő útjára, |
Gondolattal megyek ezeknek partjára. |
|
Már mély örvényekben fekvő bálványokat |
Láncokon srófolom, s húzom az ágakat, |
Szigonyokkal tolom az akadályokat, |
Itt nyitok, itt töltök iszapos fokokat. |
|
Nagy dolog! ily kicsiny embernek vállára |
Ki rakott ily terhet? nem fér a hátára: |
Átkot mondok Huszti bölcs projektumára,* |
Magamban itélem algiri gályára. |
|
Boldog isten! minek e munkás fáradság? |
Megfonnyad emiatt sokezer parasztság, |
Bátor hajózásból jöhet sok gazdagság, |
Úgy tartom, nem abban áll igaz boldogság. |
|
Megengedem, anglus száll Tokaj tájára, |
Az édes italból felrak gályájára, |
De ő majd csipkét hoz asszonyink búbjára, |
Drága árt fog vetni csecsés portékára. |
|
Mitőlünk elviszi a haszonra valót, |
Sok encebencével csalja a pazarlót, |
Utóbb majd jobbágyunk megveti a sarlót, |
Hajós lesz, s nem fogja megjárni a tarlót. |
|
Itt vagyon közöttünk a nagy vetekedés, |
Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés, |
Mivel ebből jöhet erkölcs-vetemedés. |
Mit mondasz, mire megy az ily vetélkedés? |
|
Zemplin, Bereg, Ungvár, Szabolcs vármegyében |
Van pénz, van eledel, van bor a pincében, |
Mi kell több? mért vesse életét kétségben |
A magyar, hogy több pénz jöjjön erszényében? |
|
Ha kicsiny határban szívét szoríthatta, |
Magában a nagyravágyódást fojthatta, |
Kincsszerzéstől józan elméjét elvonta, |
Vélem, boldog sorsát ily magyar megfogta. |
|
|