Itt vagyok, hol hajdant zokogó Múzsával |
Vén kopasz verselő nemzetek sorsával |
Játszott, s öszvevetvén királyt jobbágyával, |
Szabadságról mesélt s firkált pennájával. |
|
Ó! múlt s következő időknek homálya, |
Halandó titkodat hasztalan vizsgálja, |
Mert a történetet akármint csodálja, |
Eseteknek rendit mégis nem találja. |
|
Hol dühös Ibrahim szeg-paripájával, |
Fekete Musztafa tíz-fontos baltával, |
Csuporly fél-mázsát nyomó buzgányával |
Dőzsöltek, ott Phoebus mulat Minervával. |
|
Hol haragos Ali Despóti pompával |
Dívánt tartott ezer keresztyén kárával, |
Véres törvényt szabott éles pallosával, |
Ott áll az Igazság mérséklő fontjával. |
|
Ahol kényes Kadi keresztyén rabokat |
Sarcra vetett, s lóért cserélt sok foglyokat: |
Ott immár bölcsesség formál tanítókat, |
Természet-vizsgálók adnak orvosokat. |
|
Gondviselő Felség! hát így volt végezve, |
Ezerhétszázhetvenhét lenne jegyezve, |
Mikor tudományok bujdosván rettegve, |
Budára szálljanak fejek-felemelve? |
|
Úgy van! így hozta ezt időnek forgása, |
Országoknak, szükség, légyen változása: |
Nem lehet világnak egy módon állása, |
Ebben áll nemzetek fő-boldogulása. |
|
Jer tehát, Jó Barát! szent Gellért hegyére, |
Nézzünk Mátyás király palota-helyére, |
Vessük szemünk csonka-torony tetejére, |
Küldjünk ezer áldást Mária fejére. |
|
Ne sirassuk többé nemzet romlottságát, |
Nézzük fiainknak pallérozottságát, |
Csodáljuk rokonink sebes okosságát, |
Várjuk csendes szívvel bajunk orvosságát. |
|
Pozsony nevekedik, Buda roppant lészen, |
Prófétának szava most tudom mit tészen, |
Magyar haza megnő, szent, szép lesz egészen, |
Fiaink jók lesznek Szencen és Cseklészen. |
|
Ó Buda! te játszó szerencse labdája, |
Gyászos eseteknek gyakori példája, |
Ki régenten valál törökök prédája, |
Te légy tudományok tündöklő fáklyája. |
|
Így dúdoljunk mohos kőszikla tövében, |
Tekintvén leendő dolgok örvényében, |
Várjuk nemzetünknek aggott idejében, |
Tudomány mit szül majd magyarok szívében. |
|
Látok már hegyeken acélos nyársakat, |
Hogy mennykő ne érjen bádogos tornyokat, |
Tűzi pára hajtja a terhes hajókat, |
Sodrott szél gyógyítja a romlott tagokat. |
|
Ne készülj hát, Jó Társ, kérlek, a halálra, |
Ládd, szép század nyílik nemzetünk hasznára, |
Nem szorulunk többé szomszéd tárházára, |
Mert bölcsnek szüksége nincs más aranyára. |
|
Elmúlik veszendő kincsnek áhítása, |
Igazságnak megtér sebesebb járása, |
Kit hová sors rendel, ott lesz maradása, |
Nem lészen iramló jó polgár állása. |
|
Faluról az erkölcs béjön városokra, |
Együgyű áldozat lobban oltárokra, |
Elaludt szeretet leszáll jobbágyokra, |
Gőgös szív meghajlik erőtlen tagokra. |
|
Harag és irígység több apró hibákkal |
Eltűnik, megegyez Bellóna Múzsákkal, |
Öszvekeveredik csoroszlya dzsidákkal, |
Együtt fog recsegni duda trombitákkal. |
|
Többet mit fog szülni tudomány hazánkban, |
Istennél van, ő lát setét kamarákban, |
Hol jövendők függvén kúcsolt zacskócskákban, |
Kedvére omolnak halandók nyakában. |
|
|