Azért, kedves Gyurim, ne vegyed rossz néven, |
Hogyha azt javaslom, hogy határod légyen; |
Ezt az igazságot magam tapasztaltam, |
Midőn határ nélkül tágon kóboroltam. |
Jó néha Lorenzo társaival lenni, |
Jó olykor szép szűzzel lenni s táncba menni. |
Jó gyakran a lelket földre szállítani, |
S mint a kis gyermeket vezetve jártatni, |
Jó néki ártatlan játékokat adni, |
Melyektől végtére meg szokott fáradni |
S egy kevés ideig bölcsőbe kérezvén |
Nyugszik, játékain álmában nevetvén. |
Ha nyilodnak tegzét csak felhúzva tartod, |
Rúgó erejének hamar kárát vallod. |
Az elmének tüzét kémélleni is kell. |
Tüzet hogy gerjesztne a szolgáló reggel, |
Ha azt vigyázással estve el nem rejtné |
S másnap friss szikráit hamuban nem lelné? |
Gazdálkodva éljünk azon kis szikrával, |
Melyet Prometheus lopott nagy munkával, |
S még máig is fizet szaggatott májával, |
Mert ha nagyon meggyúl, kárt tész a lángjával. |
|
|