Dayka Gábor
Diák levele apjához*

Édes apám! már rég szabnak tenyeremre lapos fát,
Rég verik a s…em, rég elhagyám az ekét,
Mégis azért semmit sem küldött kend, az ebadtát!
Mintha bizony fia sem volna kendnek emitt.
Már a csizmámról lekopott patkóm is, az ingem
Ujja lyukas, már a lábbelim összeszakadt.
Engemet úgyse, farom majd meztelenül marad, hogyha
A rongyos Jankón nem könyörül kemetek.
Hát a fámiliás! mindennap tépi szakállam,
Merthogy az iskolapénzt meg nem adók nekie.
Már elhigyje kemed, kifogyék a drága dohányból,
És a szárt rágom, mint Pharao fiai.
Nosza tehát! egyszer legyen embersége kemednek,
Édes apám! s küldjön már valamit kemetek.
Vagy tíz rőf vásznat kívánok s egynek az ára
Itt nálunk három poltura, vajmi kevés?
Csizmámat patkolni kiend mint tudva vagyon már.
Küldjön hat krajcárt és valamennyi dohányt.
Ha jó volna kemed, szárt is vághatna berekben,
A pipámba, mivel már az is összetörött.
Édes anyót kemed ám szépen de köszöntse nevemmel
Örzsit is és Jutkát és valamennyi gulyást.



Hátra Kezdőlap Előre