Édes apám! már rég szabnak tenyeremre lapos fát, |
Rég verik a s…em, rég elhagyám az ekét, |
Mégis azért semmit sem küldött kend, az ebadtát! |
Mintha bizony fia sem volna kendnek emitt. |
Már a csizmámról lekopott patkóm is, az ingem |
Ujja lyukas, már a lábbelim összeszakadt. |
Engemet úgyse, farom majd meztelenül marad, hogyha |
A rongyos Jankón nem könyörül kemetek. |
Hát a fámiliás! mindennap tépi szakállam, |
Merthogy az iskolapénzt meg nem adók nekie. |
Már elhigyje kemed, kifogyék a drága dohányból, |
És a szárt rágom, mint Pharao fiai. |
Nosza tehát! egyszer legyen embersége kemednek, |
Édes apám! s küldjön már valamit kemetek. |
Vagy tíz rőf vásznat kívánok s egynek az ára |
Itt nálunk három poltura, vajmi kevés? |
Csizmámat patkolni kiend mint tudva vagyon már. |
Küldjön hat krajcárt és valamennyi dohányt. |
Ha jó volna kemed, szárt is vághatna berekben, |
A pipámba, mivel már az is összetörött. |
Édes anyót kemed ám szépen de köszöntse nevemmel |
Örzsit is és Jutkát és valamennyi gulyást. |
|