Molnár Borbála
Panasz és siralom*

Nóta: Lelkem érte

 
Bús szívem háborúi olyan nagyok,
 Mint a tengeren szélvészben a habok.
 Én istenem! nincs mint tennem
 Ha nem segitesz mélységben borúlok
Gyötrelmim napról napra nevekednek
 Bánat habjai reám törekednek
 Nincs segítőm, nincs enyhítőm
 Szívem fájdalmi csak mind öregbednek
Melyért szemeim sós forrássá válnak
 Kikből könnyeim mint patakok folynak
 Nagy kínjaim, bokros jajim
 Egeket érvén Uram téged hívnak
Jövel, mert szívem nyugalmat nem talál
 Ne hagyd hogy éltem elnyelje a halál
 Nyújtsd jobb karod; ha akarod
 Segíthetsz mert vagy aki régen valál
Lelkem eleped nagy kívánságában
 Segedelmednek szíves várásában
 Nézvén, Égre, jövel végre
 S ne hagyj süllyednem e veszély sírjában
Adj segedelmet kérlek hogy tűrhessek
 A kereszt alatt tarts hogy el ne essek
 Sőt sírásim, kiáltásim
 Elődben jutván kegyelmet nyerhessek
Nagy szerelmeddel lelkemet bátorítsd
 Szívem sebeit irgalmaddal gyógyítsd
 Kegyelemmel, kegyes szemmel
 Hozzád kiáltó juhocskádat tekintsd
Ragadd ki lelkem sok nyavalyájából
 E nagy vizeknek mélységes sárjából
 Hogy víg szívvel, mondhassam el
 Megtartott Isten irgalmasságából.



Hátra Kezdőlap Előre