Hálá Isten, mivel már megyek örömbe, |
| Ahol sebes szívem jó írral kötöm be! |
| Grániccán már általhágok… |
|
Megyek! – Az úri cseresznyének, mennykőnek |
| Mocskos magvával míg jobban meg nem lőnek. |
| Megyek, mert néhány embernek |
|
De jaj! Orcámat mégis könny árja mossa, |
| Mert hóltig leszek ez helynek obsitossa. |
| Miatt estek rajtam sebek, |
|
Apelles sem tudna adni oly sokféle |
| Festéket, amellyel más ezt festhetné le, |
| Mert az álnokság, mely árva |
| Fejem rontá, el van lárva |
|
Szegény fejem! Mikor akart enni mézet, |
| Méz szín alatt akkor mérget csemegézett. |
| Bajjaimért, kik nem könny’ek, |
| Ugyé, csak szomorú könnyek |
|
Bika alá borjút tettek. De ó jaj! Ha |
| Égi büntetést kap ezért a sok szajha!? |
| Elmegyek, mert, ó, mit várnék, |
| Köztetek ha tovább járnék, |
|
Már a pimasznak mámoros esze teli |
| Torokkal ellenem, jaj, ezt kelepeli: |
| Feszítsd, feszítsd keresztfára! |
| Így méltóztat a császár a |
|
Ó, csúf hely, maskara köntösbe tétetett |
| Szükséged, hány ártatlant számkivetett! |
| Ne nyújtsd ki többé kezedet, |
| Mely már sok vérbe feredett, |
|
Végre búcsúm mellé íly átkot ragasztok |
| Rátok, hamislelkű goromba parasztok: |
| Hogy az Égyiptom rút kossza |
|
Én úton-útfélen azt súgom a |
| Jó égnek, hogy vesszen el ez a Sodoma! |
| Tegyék is meg az istenek, |
|
|