Varjas János
Megtért embernek énekje, melyet nem régen szerzett,
és egy megkeseredett, de reménységgel teljes lélek képében
tett fel egy nevezetlen ember Debrecenben*

(Részlet)

 
Vétkezem, jéh! vétkes fészekben,
Vétkes test s vér lett kezdetem!
Elnézem teljes életem:
Ezer meg ezer esetekben,
Estem vétekben.
Mert vétkes lévén eredetem,
Egészen e sebes méreg
És fenénél fenébb féreg
Megvesztegette természetem,
Kesereghetem.
Természettel lelkem értetlen
Eggyes fejem védelmére
Kevély nem fél; és vesztére,
Szentek Szentjéhez engedetlen
És szeretetlen.
Emlékezem, de keservesen,
Mely feslett életet éltem!
Vesztegettem és henyéltem
Testemet neveltem kényesen,
Érzem lelkesen.
Ezek felett végtelen tettem,
Mellyel szegény lelkem s testem
Terheltetését kerestem;
Kegyes lelkeket megsértettem;
Észbe sem vettem.
Ezekért rettegvén lelkemben,
Fel sem vethettem szememet:
Kezemmel verem mellyemet.
Nem lehet csendesség véremben,
Szégyelletemben.
– – – – – – – – – – – – – – – – – –



Hátra Kezdőlap Előre