Kazinczy Klára
Méltóságos Gróf Festetich György epitháphiuma*

Halál, gyász, koporsó, setét üredékek!
 Mi közötök a nagy Festetitshez néktek?
Míg az arany idők bírták a világot,
 Az ilyenek nyertek halhatatlanságot,
És tűzoszlopokon ha felragadtattak,
 Itt emlékül üres hamvedreket hagytak.
S most akit Minerva születtének vélek,
 Úgy tüne el, mint egy közönséges lélek?
Jer velem Málvinám! Helikon kertébe,
 Ama berkenyefák éltető körébe,
Atyánk nagy tetteit vegyük ott szám-szerbe,
 S rakjuk egy örököt jelentő vederbe,
Azt, aki aranykort hozott vas-időnkre,
 Halhatatlanítsuk halandó létünkre.
Kettős örökélet illet ily remeket,
 Segítheti kegyes tollunk is egyiket,
Ami Herkulesben Jupiterből való,
 Mennyeivé tenni Isten dolga, való,
Az asszonyi kéztől nem lehet sokalni,
 Az örök érdemet nem hagyni meghalni.



Hátra Kezdőlap Előre