Halál, gyász, koporsó, setét üredékek! |
| Mi közötök a nagy Festetitshez néktek? |
Míg az arany idők bírták a világot, |
| Az ilyenek nyertek halhatatlanságot, |
És tűzoszlopokon ha felragadtattak, |
| Itt emlékül üres hamvedreket hagytak. |
S most akit Minerva születtének vélek, |
| Úgy tüne el, mint egy közönséges lélek? |
Jer velem Málvinám! Helikon kertébe, |
| Ama berkenyefák éltető körébe, |
Atyánk nagy tetteit vegyük ott szám-szerbe, |
| S rakjuk egy örököt jelentő vederbe, |
Azt, aki aranykort hozott vas-időnkre, |
| Halhatatlanítsuk halandó létünkre. |
Kettős örökélet illet ily remeket, |
| Segítheti kegyes tollunk is egyiket, |
Ami Herkulesben Jupiterből való, |
| Mennyeivé tenni Isten dolga, való, |
Az asszonyi kéztől nem lehet sokalni, |
| Az örök érdemet nem hagyni meghalni. |
|