Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság, |
| Melynek zászlóit hordta dicső sereged. |
A népek fényes csalatásba merülve imádtak, |
| S a szent emberiség sorsa kezedbe került. |
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted. |
| S isteni pálmádat váltja töviskoszorú. |
Amely kéz felemelt, az ver most porba viszontag; |
| Benned az emberiség űgye boszulva vagyon. |
|