Berzsenyi Dániel
Napoleonhoz*

Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,
 Melynek zászlóit hordta dicső sereged.
A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
 S a szent emberiség sorsa kezedbe került.
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted.
 S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.
Amely kéz felemelt, az ver most porba viszontag;
 Benned az emberiség űgye boszulva vagyon.



Hátra Kezdőlap Előre