Ah, de mint az aranyvilág, |
|
Az enyém is elvirult már! |
| Mint egy cseppet az óceán, |
| Mint egy sóhajtást az orkán. |
|
Légyen álom, légyen bíró, |
| Mert ha bíró: nem furdal vád, |
| Mert ha álom: nyugalmat ád. |
|
Ember voltam, csak gyarlóság |
| Ha szívem nemesebben vert: |
| Önmagában méltó bért nyert. |
|
| Jól használni nem tudtam, |
| Ha ezt ujra elkezdhetném: |
|
De szívem szebb ösztöneit |
| S ah, hazámra nem ismértem! |
|
Láttam a mosolygó tavaszt, |
| S minden földi láthatárt: |
| Ezeknél többet nem érnék. |
|
| Minden kornak van istene, |
|
|